Gondolatok a sürgősségin történt haláleset kapcsán

Donáth Ferenc gyakorló orvosként és ismert közéleti személyiségként a napokban a Honvéd kórház sürgősségi osztályán történteket elemzi a hirhatar.hu-n.

Az áldozat halála tragédia, és minden érintettel együtt érzek. Nekünk ügyeletre kötelezett idősebb orvosoknak, – akik túl a 60. életévükön is a havi 10-nél többször kell rendkívüli munkát végeznünk –, a fejünk felett lóg a Damoklesz kardja: hogy tragédiát okozhatunk.

Jelzem, nem pénzsóvárságból vállaljuk a havi 280 órányi munkát, nem a mi érdekünket fejezi ki, hogy folyamatosan és rendszeresen ennyit dolgozunk. Idén a kórházamban három nyugdíjas korú, de dolgozó kollégám úgy halt meg, hogy nem vette igénybe a neki járó nyugdíjat. Ők sem harácsolók voltak. Ez is tragédia.

Némi rálátásom van, ha kívülről is a Honvédkórház viszonyaira. Több évet dolgoztam a Károlyi Kórházban Belgyógyászaton. Ennek a területét a Honvédkórház vette át, és még mielőtt megszűnt volna az akut betegellátás a Károlyiban, már akkor olyan mértékben túldimenzionált volt a Honvédkórház területre vonatkozó étvágya, hogy a túlterheltségük miatt az egyetlen olyan kardiológiai centrum volt, ahol akut infarktus szívkatéterezését magasabb életkorú betegeknél az életkorra való hivatkozással megtagadták.

Aztán Újpesten megszűnt minden más kórház – előbb a Városi Kórház, aztán az Árpád, majd a Károlyi Kórház is. A területet a Honvéd kórház kapta meg, és emiatt lett ilyen zsúfolt. Ki a hibás, az Emberi Erőforrás Minisztérium, az ÁNTSZ, a kórházvezetés, amelyek nem számoltak a zsúfoltsággal? Véleményem szerint sokkal inkább ők, mint az ügyeletes orvos, aki kezelhetetlen zsúfolt helyzetet, mint predestinációt kap körülményként.

További részletek a lapban.