Győrfi Pál: „Hát hiába beszélek én a tévében?”

Kiskamaszként a Járvány című könyvet forgatta legszívesebben, egyáltalán nem zavarja, hogy mémek szereplőjévé vált, attól viszont összeszorul a gyomra, ha utcán összeverődött csoportokat lát. A koronavírus-kommandó arcával, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjével, Győrfi Pállal beszélgetett a mandiner.hu. Mesélt a fiával készített videóról, és a legkisebbeket célzó közös terveikről is. Szóba került az egészségügyi dolgozók béremelése, és az is, hogyan bírja a szellemi, lelki terhelést, milyen sajátos megküzdési módokat állít csatasorba.

Hogy van? Bírja a megfeszített tempót?

Gyerekkorom óta az Országos Mentőszolgálatnál dolgozom, itt nőttem fel, megszoktam, hogy nincs két egyforma napom, és hogy néha tragikus és nehéz helyzetekkel találkozom a munkám során. Ez ad valamennyi erőt és védettséget, de azért ilyen helyzettel, mint a mostani, még én sem találkoztam. Bár a mentőszolgálatnál mindig is készültünk járványhelyzetekre, világjárvány még nem volt az életünkben. Egyébként gyerekkorom óta különös figyelemmel kísérem a járványügyi történeteket, kiskamaszként a családi polc Járvány című papírkötésű könyve volt a kedvenc kötetem.

Emlékszem, sokkoló élmény volt, amikor először végigolvastam. A könyv a sci-fi és az irodalom különös ötvözete, orosz szerzője egy képzeletbeli járvány terjedését igyekezett valós elemekkel átszőve bemutatni. Az ijedségen túl sokat tanultam belőle. Talán a gyerekkoromból eredeztethető járványok iránti érdeklődésem volt az oka, hogy amikor az első hírek jöttek Vuhanból a koronavírusról, azonnal a legrosszabbra számítottam. Mondtam is a kollégáimnak, hogy úgy kell készülnünk, hogy a vírus akár ide is elérhet. Nyilván tőlem függetlenül is nagyon korán elkezdtük a mentőszolgálatnál a felkészülést: leporoltuk a terveket, és számba vettük a lehetőségeinket.

Mi változott az életében a járvány kitörése óta? Mivel telnek a napjai?

Jelentősen megváltozott a munkám. A mentőszolgálat mellett nagyon sok mást vállaltam eddig, remélem, a jövőben is lesz rá lehetőségem. Sok helyre hívtak előadni, emellett kommunikációt tanítok a Metropolitan és a Nyugat-Magyarországi, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is. Ezek az elfoglaltságaim nagyrészt kiestek, ugyanakkor csomó – a járvánnyal kapcsolatos – pluszfeladatom adódott. Nálunk is alakult egy Operatív Törzs, sok feladat van, nem tehetem meg, hogy otthon maradok. De természetesen a Markó utcában sem puszilkodunk, nem megyünk közel egymáshoz, ellenben sokszor, alaposan mosunk és fertőtlenítünk kezet. Tehát betartjuk azokat a szabályokat, amiket másoknak ajánlunk.

Nem aggódik, hogy hazaviszi a családjának a vírust? Minden elővigyázatosság mellett is valós veszély ez az ön munkájában.

Nyilván arra törekszem, hogy ne fertőzzem meg őket. Bárhol is vagyok, igyekszem tartani a távolságot az ott lévőkkel, amikor hazaérek, „zsilipelek”, vagyis minden nálam lévő dolgot lerakok, majd lemosakszom, kezet fertőtlenítek, otthoni ruhát veszek fel és csak azt követően megyek be a gyerekekhez. Három kisgyerekünk van, egy hatéves Lillám, egy nyolcéves Alízom, és egy tízéves Ádámom, és van egy huszonhárom éves, már önálló életet élő nagyfiam, Dani.

A feleségem távmunkán van, egyensúlyoz, hogy a három gyerek otthontanulását irányítsa, és a saját munkáját is elvégezze. Mindezek mellett takarít, főz, mos, kemény meló. Azonban van némi jó oldala is a járványnak, hiszen mivel elmaradtak a gyerekek edzései, különórái, nincs rohanás, hétvégén sem kell menni a fiam focimeccseire és sakkedzéseire és a lányok sem mennek gimnasztikára. Így aztán jóval több időt tölt együtt az egész család, jókat beszélgetünk, játszunk.

Nemcsak saját otthonában, hanem több millió honfitársunkéban is jelen van a Maradjanak otthon-videókkal. A pelenkás gyerektől a százévesig ismeri az egész ország. Milyen érzés?

Az ismertség ezt megelőzően is megadatott, hiszen minden este feltűntem a Híradó baleseti beszámolóiban. Ott a tanulságot általában még korai leszűrni, ezért a nyilatkozatommal nehezen tudok valódi társadalmi hasznot produkálni. Ellenben most, hogy az emberek egészségét, biztonságát kormányzati üzenetekkel, tanácsokkal tudom támogatni. Fontos feladatnak és nagy megtiszteltetésnek tartom ezt, és úgy tűnik, sikerült is lassítani a járvány terjedését. Ez a tény nyilván inkább az intézkedéseknek köszönhető, az én szerepem elenyésző ebben, de ha mégis volt pici részem az eddigi sikerben, akkor nagyon büszke vagyok. A cél, hogy lassítsuk a járvány terjedését, hogy ne kerüljön egyszerre sok és nagyon súlyos eset az egészségügyi ellátásba.

Közeleg a húsvét, ébren kell tartanunk az óvatosságot az emberekben. Igazi kihívás lesz megértetni, hogy az ünnep alatt is tartsa be mindenki ezeket az óvintézkedéseket, és ne jöjjön össze közös eszegetés-iszogatásra a tágabb család. Egyébként nagyon sok visszajelzést kapok, ezek majdnem mindegyike pozitív, persze vannak fiatalok, akiket már idegesít, hogy a videóik előtt ennyiszer elmondom: „Maradjanak otthon!”.

További részletek a cikkben.