„Ha nem kopogsz hármat, meghal az anyukád”

Az Index sorozata ritka vagy épp nagyon is sokakat érintő mentális betegségeket, pszichés panaszokat mutat be konkrét személyeken, egyéni sorsokon keresztül. A tizedik részben a kényszerbetegséget járjuk körül egy 29 éves érintett, Dihen Viktória segítségével, aki 2016-ban, nem sokkal a saját összeomlása után indított el egy Facebook-csoportot, amely azóta az OCD-s közösség egyik legfontosabb felületévé vált. A fiatal nő az interjút is azért vállalta, hogy másoknak segíthessen.

Talán mindannyiunkkal megesett már, hogy hirtelen a semmiből belénk hasított egy rossz érzés: vajon kihúztam-e a vasalót? Leállítottam-e a gáztűzhelyet? Bezártam-e az ajtót? Becsuktam-e az ablakokat?

Míg a többség egy gyors ellenőrzés után megnyugszik, addig az OCD-sek (obsessive compulsive disorder) hiába győződnek meg egymás után akár százszor is arról, hogy minden rendben van, mégis kétségeik támadnak, ezért képesek akár több órán át is ellenőrző tevékenységet folytatni.

Viktória – aki jelenleg Ausztriában él, így videóhíváson keresztül beszélgettünk vele – lapunknak elmondta: a kényszerbetegségre utaló tünetek nála 9 éves korban kezdődtek azzal, hogy számolgatni kezdte, hányszor nyel, és ha az adott számot nem találta megfelelőnek, akkor újabb és újabb célokat tűzött ki arra vonatkozóan, hogy a cselekedetet még mennyiszer kell megismételnie.

Ha az utcán sétáltam, akkor nem léphettem rá a vonalakra, de gyakran a fejembe vettem azt is, hogy egymás után háromszor-négyszer le kell kapcsolnom a villanyt. Azt éreztem, hogy ha ezeket nem teszem meg, akkor valamilyen borzalmas tragédia fog történni a környezetemben – mesélte az Indexnek az édesanya, aki alapvetően két nagy csoportra osztaná a tüneteket: vannak a kényszeres cselekedetek és a kényszeres gondolatok.

Bár az előbbire már néhány példát említettünk, fontos tudni, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Az ellenőrzési kényszereken túl ugyanis ott vannak a tisztálkodáshoz köthető feladatok is, ilyen például, amikor az érintett egymás után tízszer-húszszor kezet mos, mégis azt érzi, hogy van rajta valami kosz.

Viki tapasztalatai szerint változó, hogy épp mikor mely kényszerek az erősebbek, a koronavírus-járvány – amikor még az is buzgón mosta a kezét, aki korábban nem tette – ebből a szempontból különösen nehéz volt számára, de a tisztálkodáshoz köthető rítusok már gyerekkortól fogva meghatározók voltak, olyannyira,  hogy az évek során átszoktatta magát bal kézre, ami azt jelenti, hogy „a koszos dolgokon”, például a kilincsek megfogásán túl igyekszik mindent azzal csinálni.

---

A kényszerek alapvető célja, hogy megakadályozzanak valamilyen vélt negatív történést. Leggyakoribb a tisztasághoz-bepiszkolódáshoz, rendrakáshoz-szimmetriához, ellenőrzéshez-számoláshoz kapcsolódó formák. De lehet gyűjtögetés, illetve jelentkezhetnek akár agresszív vagy valláshoz, erkölcshöz, esetleg szexualitáshoz köthető negatív gondolatok is. Az érintettek gyakran egész nap kezet mosnak, fürdenek, takarítanak, fertőtlenítenek, de lehet, hogy mindent az élére raknak és ugyanoda, vagy épp ezerszer ellenőrzik, hogy be van-e csukva az ajtó. A digitalizáció terjedésével továbbá új formák is megjelentek, amelyek a virtuális világhoz köthetők. Összességében azt mondhatjuk, hogy ezek a cselekvések nagyon időigényesek. Néha teljesen megbénítják a normális életmenetet. 

A kezelés mindenképpen kombinált, pszichiátriai gyógyszerek szedéséből, viselkedés- és kognitív terápiából áll. A felépülés mindig hosszadalmas és nagy kitartást igényel a páciens részéről. Kezelés nélkül az érintettek életminősége nagymértékben romolhat, ami a társas kapcsolatok és a munkaképesség elvesztéséhez vezethet. A kényszerbetegség gyakran kombinálódik más olyan problémákkal, mint a pánik vagy depresszió.

További részletek a cikkben.