Ha Tom Hanks is elkapta, ki úszhatja meg?

A COVID-19 várhatóan akár tartós egészségügyi, társadalmi, gazdasági, jogi és kulturális változásokat eredményez a hétköznapi életben, de hogy milyeneket, arról még csak becslések születhettek: az elmúlt évszázadban a világ még nem élt meg hasonló járványt, így a múlt tapasztalataira csak mérsékelten lehet támaszkodni. Ezektől a változásokról kérdezte a qubit.hu Sándor Judit bioetikus, jogászt, valamint Koren Miklóst és Michael Dorsch közgazdászokat, a CEU oktatóit.

Sándor Judit szerint bár a korábbiakban is voltak hasonló lezárások és hatóságilag elrendelt karanténok, a COVID-19 minden eddiginél nagyobb hatással volt a hétköznapi életre: soha nem korlátoztak még ennyi embert a szabad mozgásban, pláne nem járvány miatt, és a mostani korlátozásokhoz képest a korábbi, a SARS és MERS vírusok miatt elrendelt vesztegzárak méretükben és kiterjedésükben is eltörpültek. A kutató úgy gondolja, hogy a járvány három lényegi kérdést vet fel a jövővel kapcsolatban: az egészséghez való jog koncepciójának átgondolását, a megfigyeléssel és a gyógyítással kapcsolatos etikai problémák kezelését, illetve a politika és a tudomány viszonyának változását.

Sándor Judit szerint a járvány kitöréséig a legtöbben úgy gondolták, hogy elegendő pénzzel, megfelelő biztosítással és némi elővigyázatossággal azért sok betegség elkerülhető, a közvélemény számára ezért is lehetett meglepő, hogy a koronavírus nem kímélte azokat sem, akikről mindenki úgy gondolta, hogy legalábbis az anyagi eszközök és a megfelelő körülmények a rendelkezésükre állnak. Ha Tom Hanks is elkapta, ki úszhatja meg?

Ez minden eddiginél jobban rávilágított arra is, hogy a továbbiakban tarthatatlannak tűnik a „me-health” koncepciója, ahol az ember a saját egészségét a saját magánügyének tekinti, és ideje szélesebb körben beemelni a gondolkodásba a „we-health” fogalmát, amikor az egészségügy közügynek számít. Ez eddig is jelen volt például az oltási programokban, de a mostani fejlemények rámutattak, hogy sokan nem hajlandóak betartani a korlátozó intézkedéseket, vagy azért, mert állás nélkül maradtak, vagy pedig azért, mert nem hajlandók beletörődni, hogy valaki szájmaszkot kényszerítsen rájuk. Továbbiak a cikkben