Fogyókúráink sikertelenségei gyakran abból fakadnak, hogy racionális érvekkel próbáljuk egészséges táplálkozásra bírni önmagunkat.
Azonban eközben az evési szokásokat inkább irracionális érzelmi tényezők szabályozzák. A megoldás szinte túl egyszerűnek tűnik - írja a hvg.hu.
Az ember régóta tudja, hogy enni jó, de sokat enni még jobb. Boldogságfalváról meséltek történeteket a középkorban, ahol az étel soha nem fogy el, a szőlőt kolbásszal kötözik, s a búzamezők sült hússal vannak beterítve. Erről szól számos gyerekmese is, a mindent járó malmocskáról, a mézeskalácsházról, kolbászból készült kerítésről, a bőségszaruról. Ma már azt lehet mondani, ez a régi álom a világ gazdagabbik részében megvalósult.
Korunkban egyaránt jelen van a szenvedélyes habzsolás és a fogyás vágya, amely miatt sajátosan tudathasadásos a mai társadalom viszonya az ételhez. Míg a világ egyik felén még ma is éheznek, a másik felén egyre emelkedik az elhízottak száma. Egyre többet fizetünk az újabb és újabb hatástalan fogyasztómódszerekre, miközben egyre többet költünk a túlsúllyal összefüggő betegségek gyógyítására is.