Hagyunk időt az anyáknak arra, hogy megszüljenek

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 2020-ban induló projektje hatására az intézményben nagyjából 10 százalékponttal csökkent a császármetszések aránya, amely 2018-ban még 40,84 százalék volt, 2020 második fele óta viszont tartósan 30 százalék körül maradt. Ez nemcsak azért nagy eredmény, mert ezzel bőven az országos átlag alatt vannak, hanem azért is, mert a legmagasabb készültségű intézmények közé tartoznak, vagyis nagyon nagy számban látnak el valamilyen súlyos problémával – akár anyai, akár magzati oldalról – érkező várandósokat. A wmn.hu a klinika vezetőit, dr. Krasznai Zoárdot, dr. Lampé Rudolfot és dr. Deli Tamást kérdezte arról, milyen folyamatok és intézkedések vannak a számok mögött.

Lampé Rudolf, aki a projekt indításakor az egyetemi klinika szülészeti-nőgyógyászati igazgatója volt, most pedig igazgatóhelyettes, azt mesélte, hogy ők és a korábbi vezetés is éveken át végeztek különböző számításokat: szerették volna tudni, hogy miért olyan magas a császármetszések aránya és rájönni, hogyan tudják csökkenteni. Ám nem voltak elégedettek az adatok minőségével, és a császármetszések száma is tovább növekedett. Úgy látták, radikális lépésekre van szükség.

„Minden szakemberünkre érvényes protokollt vezettünk be, ami felváltotta az addig szokásalapú, régen berögzött és alapvetően orvosfüggő attitűdöt. Dr. Deli Tamás segítségével a nemzetközi szakirodalom alapján a lehető legrészletesebben, algoritmusszerűen írtunk le mindent, hogy még a szakmailag nem annyira képzett rezidens is pontosan tudja, mikor mit kell tennie. Időintervallumokat, minimumidőket adtunk meg, amelyeket kötelező kivárni egy-egy beavatkozás előtt, és azt is meghatároztuk, hogy mikor lehet kimondani, hogy szükség van császármetszésre.

A protokoll tartalmazza többek között, hogy mikor lehet legkorábban burkot repeszteni, az oxitocint hogyan kell használni úgy, hogy ne legyen túladagolva, milyen cseppszámban, mekkora zsákban. De a legfontosabb, hogy hagytunk időt az anyáknak arra, hogy megszüljenek” – magyarázza.

Deli Tamás, a szülészeti-perinatológiai részleg vezetője szerint a folyamat másik nagyon fontos része volt, hogy azonosították azt a két nagy várandós csoportot, amelynek szülése nagyobb eséllyel végződhet császármetszéssel: az előzetes császármetszés utáni szülésekben (náluk ez az elmúlt két és fél év 12 900 szüléséből minden hatodik szülés), és a szülésindításokban (minden ötödik szülés) érintett édesanyák csoportját. Az ő ellátásukhoz szükséges folyamatokat is újratervezték, és ezzel nagy számban tudtak hatni a szülések kimenetelére.

További részletek a teljes cikkben