Hálapénz és várólista. Vagy mégsem?

Évtizedek óta nem sikerült értékelhető eredményre jutni az egészségügyi ellátásban egyébként ugyancsak évtizedek óta jelen lévő – és logikusan meg sem kerülhető – magánfinanszírozás "rendszerbe állításával". Mostanra azonban egyértelmű lett, hogy a hivatalosan továbbra is egybiztosítós modellben a magánpénzek nélkülözhetetlenek, sőt belépésükkel meg lehetne fékezni a csúszópénzek jelenleg teljességgel ellenőrizhetetlen áramlását is, amivel ugyancsak évtizedek óta nem tud mit kezdeni az állami ellátási rendszer - írta a hvg.hu.

Míg számos európai országban már jó ideje vegyes egészségbiztosítási modellek működnek, a magyar egészségpolitika évtizedek óta a homokban tartja a fejét, azaz konzekvensen nem vesz tudomást a betegellátásban már régóta jelen lévő magánfinanszírozásról. Ahelyett, hogy meghatároznák azt az ellátási csomagot, amelyet a szolidaritási alapon működő társadalombiztosítás mindenkinek biztosít (az ezen kívül kerülő ellátásokért térítési díjat – ha nem is a teljes összeget – kell fizetni), évtizedes, erősen meddőnek tűnő vita folyik a vegyes rendszer bevezetéséről. Igaz, ezzel megjelennének, illetve a mostaninál nagyságrendekkel súlyosabb szerepet játszhatnának az üzleti biztosítók a kiegészítő biztosításokkal, amelyek fedezik a pluszkiadásokat.

A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, vannak olyan magyarországi biztosítótársaságok, amelyek portfóliójában már megjelentek az egészségügyi ellátásokra vonatkozó ajánlatok is. Egyre több biztosító jelent meg az egészségbiztosítási piac azon szegmensében, ahol a biztosító nem előre meghatározott biztosítási összeget fizet ki, hanem az indokolt igénybevétel függvényében az egészségügyi ellátást vagy szolgáltatást finanszírozza a szerződésben meghatározott összeghatárig. Bemozdult a másik oldal is: van olyan magyarországi – nem magán – kórház, amely magánfinanszírozási stratégiát dolgozott ki, életbe is léptette, és az állami finanszírozással párhuzamosan sikeresen működteti. A teljes kép a teljes cikkben