Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

Mi a hasonlóság és mi a különbség a hálapénz (parasolventia) és az orvosválasztásra fordított hozzáfizetés (copayment) között? – veti fel a nol.hu portálon megjelent írásában dr. Weltner János.

Vegyük először a hasonlóságot. Mindkét esetben arra kell számítani, hogy nem olyan orvos kezeli majd a beteget, akinek tudása, képzettsége, az adott betegséggel kapcsolatos jártassága a szükséges és elégséges mértékben áll a beteg rendelkezésére, hanem akit a beteg a kézen-közön szerzett információi alapján választ.

Joggal vélhetjük, hogy a betegek többsége, ha teheti, magas rangú orvosokat: professzorokat, főorvosokat választ, és próbál megfizetni, vagy megkeresi az általa még megfizethetőnek vélt orvost. Így ezen átlag feletti tudású és tapasztalatú orvosok tudása és tapasztalata gyakran az egyszerűbb gyógymódok terén hasznosul, hiszen ugyanezen idő alatt több tudást és tapasztalatot igénylő beteget is kezelhetnének. Az igazi baj ennek a fordítottja, amikor a beteg a megfelelő ismeretek híján olyan orvost választ, aki nem kellően felkészült az ellátására, vagy más téren tapasztalt, mint amire éppen szükség van.

A sebészi csapatban van még egy műtősnő és egy műtős, műszerigényes műtéteknél technikus is. Az altatást orvos és asszisztens végzi, azaz a műtőasztal körül legalább hatan, néha többen vannak. Nem beszélve a többi munkatársról: egy átlagos kórházban a teljes létszám az orvoslétszám hét-nyolcszorosa.

Elképzelhető, hogy egy ilyen nagy létszámú csapatot igénylő ellátáskor csak egyvalaki részesüljön a beteg befizetéséből? Vagy a befizetés a kórházé, a beteg orvost, bábát választ, és a befizetett pénzt a kórház vezetése osztja szét valamilyen igazság mentén? Mennyit kell ahhoz a betegnek fizetnie, hogy mindenkinek, még az adóhivatalnak is jusson?

Mi a különbség a hálapénz és az ötletben szereplő hozzáfizetés között? A hozzáfizetés jogszabályból levezetett helyi szabályozáson alapulna, mely nyilvános, átlátható és a törvényesség látszatát kelti. Egyidejűleg sérül azonban az az alapelv, mely szerint a szolidaritásalapú rendszerben a lakos a betegsége által meghatározott ellátásra jogosult; a gyógyulási esélyek között nem lehet a beteg által az orvosnak juttatott pénzzel vagy ennek hiányával különbséget létrehozni. Ezt a megközelítést teszi magáévá a büntető törvénykönyv is, amikor a hálapénz adását és elfogadását is büntetni rendeli (a jogértelmező állásfoglalás még nem készült el).

Különbség az is, hogy a feketegazdaság részeként a hálapénz adó- és járulékkerülő. A hozzáfizetés adó- (áfa és szja) és járulékköteles, azaz vásárlóerő-értéke mintegy a felére csökkenne, a többi az államé. Ha igaz, hogy az éves hálapénz 40-100 milliárd (kétlem), akkor ez a chipsadóhoz mérhető állami bevételt jelenthet.

A teljes írás itt olvasható.