Hálózati népegészségügy

Egészségkommunikációs szakértőt kért fel az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) vezetésére dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár 2013 májusában. Léder László pszichológus, nevéhez köthető az Egészségfejlesztési Kutató Intézet megalapítása, és tanácsadóként már korábban is feltűnt a közigazgatásban - olvasható az elitmed.hu portálon.

– Csendesen nevezték ki…
– Inkább hirtelen. Váratlanul érte az államtitkárságot dr. Vokó Zoltán lemondása, és mivel akkor már felkértek az OEFI Egészségkommunikációs Központjának szakmai vezetésére, így több hónapja dolgoztam együtt a távozó főigazgatóval. A munka folyamatosságának megtartása volt kinevezésem legfőbb indoka. Mellettem szólt talán az is, hogy nagyon nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a modern kommunikációra a népegészségügyi mozgósításban.

– Akkor ön felel majd a népegészségügyi „bikicsunájokért", amelyeket az egészségügyért felelős államtitkár korábban oly sokat emlegetett?
– Egy-egy „színes-szagos" videó valóban több millió nézőt vonzhat, vagy letöltést hozhat az interneten, ez a tematizálás miatt fontos lehet, de én inkább a hálózatépítést segítő kommunikációra gondolok, amikor a modern kommunikációra épülő, hatékony népegészségügyről beszélek. Ezt szolgálja majd az intézetünkben hamarosan felálló, hatvan fővel dolgozó egészségkommunikációs központ is, amelynek elindításához a források is rendelkezésre állnak.

– Az elmúlt húsz évben több, ciklusokon átívelő népegészségügyi program is készült, amelyek aztán nem, vagy csak részleteikben valósultak meg. Ezek szerint a rossz kommunikáció volt az ok?
– Alapvetően itt buktak el, azt gondolom. Kitalálhatjuk itt legjobb projekteket is, ha azok utána nem jutnak el helyi szintre, majd a megfelelő, hiteles szakembereken keresztül a célcsoportokhoz. Hálózatot csak ezzel a modern kommunikációval építhetünk, médiával, szórólapokkal nem.

– Az államtitkárság célja az, hogy olyan csoportokat érjenek el a népegészségügyi programokkal, amelyeket eddig soha. Hogyan teszik meg?
– Nagyon újszerű dolog ez, még a nyugat-európai szakemberek is felkapják rá a fejüket. A hálózatépítés trendi megoldásnak hangzik, de a célja valóban az, hogy az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) a lokális környezet ismeretében, decentralizáltan tudjanak az adott területen a hátrányos helyzetű emberekhez eljutni. Mi csak módszertant, kommunikációs tréninget nyújthatunk, de a legfőbb támpont számukra mégis a helyismeretük, nekik kell tudni, érdemes-e a helyi kocsmába bemenni, tudnak-e ott valamit javítani a túl sokat italozók helyzetén, akár a tulajdonos bevonásával.

– Tulajdonosnak az a jó, ha minél többen minél többet isznak.
– Berögzült elképzeléseken is lehet változtatni, kiderülhet, hogy maga a tulajdonos örül a legjobban, hogy nem dohányozhatnak a helyiségben. Vannak szigorú szabályok, tudjuk, hogy 18 éven aluli nem léphet be italboltba, nem gyújthat rá, de azért ezt egy tanyasi környezetben nehéz ellenőrizni. Első sorban az ott élő emberek viselkedésén, hozzáállásán múlik, hogy mit kezdenek vele. Ha majd maga a kocsmáros mondja azt – és nem a büntetéstől tartva – hogy ne dohányozz, ne igyál az én kocsmámban, annak már lesz pozitív hozadéka. Sok mindent meg lehet változtatni azzal, hogy a helyben élő, meghatározó emberekkel vesszük fel a kapcsolatot.

A teljes interjú az elitmed.hu portálon olvasható.