Fél évszázaddal ezelőtt , amikor az LSD és a pszilocibin még legális gyógyszerek voltak, már kialakultak a legfontosabb protokollok.
A visszaélés a tudatmódosítókkal nem hasonlítható össze a legális gyógyszerek rendeltetésszerű használatával – hangsúlyozza Szummer Csaba, a napokban megjelent LSD és más „csodaszerek" című kötet szerzője. A pszichológussal egyebek között a hallucinogének gyógyító potenciáljáról beszélgetett a hvg.hu portálja.
- Milyen helyzetekben lehetne indokolt a pszichedelikumok, vagyis tudatmódosítók használata?
- Létezik ugyan egy-két fontos kivétel, azonban majdnem mindennek van hagyományos terápiája is. A hallucinogéneket azért kell szerintem mégis visszahozni a terápiába, mert hatásosságuk sok esetben jelentősen meghaladja a jelenlegi legális gyógyszerekét. Bár nagyon széles a pszichedelikumok alkalmazásának a palettája, de a legkézenfekvőbb és legsürgősebb most a terápiás és az addiktológiai alkalmazások bátrabb kipróbálása volna. Ma a poszttraumás megbetegedések kezelése a favorit, miközben a klasszikus terápiás alkalmazásokat is újra kutatják, így a haldoklók fájdalomcsillapítását és halálszorongásuk enyhítését, a depresszió és a kényszerbetegségek kezelését. Az addiktológusok ugyanakkor rendkívüli eredményeket érnek el újabban ajahuaszkával, ibogainnal és ketaminnal alkohol- és heroinfüggők kezelésénél. Mint minden gyógyszernek, természetesen ezeknek is megvan az indikációjuk és kontraindikációjuk, illetve – ironikus módon éppen a démonikus LSD-t leszámítva – vannak olyan fiziológiai mellékhatásaik, mint a vérnyomás- és pulzusszám emelkedés az ajahuaszkánál és az MDMA-nál (Extasynál), illetve jelentős szívterhelés az ibogainnál, amelyeket az orvosoknak figyelembe kell majd venniük, ha elkezdhetik felírni ezeket a szereket.
- Hogyan nézne ki a hallucinogének használata a pszichoterápiás gyakorlatban?
- Alapelv, hogy a szerhasználatot majdnem mindig hagyományos terápiával kell kombinálni. A pszichedelikumokat egyéni, pár- vagy csoportos terápiában egyaránt lehet alkalmazni, kisebb, küszöb alatti adagokban, ahogyan Magyarországon is próbálkoztak velük az 1950–1960-as években, vagy akár megadózisokban, ha a betegség azt kívánja. De mindig szakemberek szigorú felügyelete mellett kell ennek történnie, akár terápiáról, akár önismereti munkáról beszélünk. A páciens nem viheti haza a szert, és ez nem is volna indokolt, hiszen nem szükséges belőlük napi fenntartó adagot szedni, mint a jelenleg legális pszichoaktív gyógyszerekből, leginkább antidepresszánsokból.
További részletek a portálon olvashatók!