Harc a meg nem épült kórházért

„A szentendrei egykori szovjet laktanyát 1991 augusztusában térítésmentesen adta át a kormány a Nemzeti Egészségmegőrző és Rákellenes Központ (Nerek) Alapítványnak azért, hogy ott kórházat építsen. A város határában, közvetlenül a 11-es főút mellett lévő laktanyában azonban gyakorlatilag semmi sem történt azóta" – tizenkét évvel ezelőtt írtuk ezt lapunkban, ám e mondat ma is helytálló – olvasható a Népszabadság – online oldalán.

Az Antall-kormány által megálmodott, rákbetegeket kezelő és rehabilitáló intézetnek ugyanis ma, huszonegy évvel az állami ingatlan civil kézbe adása után sincs nyoma a Pest megyei településen. Igaz, az elmúlt hónapokban felgyorsultak az események a meg nem épült kórház, a rendkívül értékes, 22 hektáros, Duna-partig nyúló ingatlan bonyolult, perekkel, vádakkal átszőtt ügyében.

Az állóvizet az kavarta fel, hogy a nyáron – az ügyet ismerők szerint „derült égből villámcsapásként" – született egy kormányhatározat, ami kimondja: a Nerek alapítói jogai a közigazgatási tárcához kerülnek. Vagyis a kormány lényegében lehetőséget adott a minisztériumnak arra, hogy átvegye az irányítást a volt laktanyát birtokló alapítványban. A tárca szerint e lépés azért vált szükségessé, mert „a tervezett rákellenes központ létrehozása ügyében nem történt érdemi előrelépés, annak ellenére sem, hogy ennek fejében kapta meg az állami ingatlant az alapítvány" – írja a lap.

Ráadásul a „kormány rendelkezésére álló információk" szerint nincs is reális esély arra, hogy az alapítvány létre tudja hozni a központot, mert nincs pénze, s a Nerek két alapítója közül az egyik már megszűnt, a másik, a Magyar Rákellenes Liga pedig nem kíván foglalkozni az üggyel. Ezért az alapítvány jelenlegi, „alkalmatlannak tűnő" kuratóriumát egy, a posztjáról mára távozott kormánybiztos lemondásra szólította fel, hogy az új vezetés megszüntesse a szervezetet, és „megtalálja azt a jogi formát, koncepciót, amellyel megvalósítható a egészségügyi központ".

Egyúttal döntöttek arról is: vizsgálatot indítanak, hogy kiderüljön, felelősen gazdálkodott-e a rábízott vagyonnal az alapítvány. A tárcánál kérdésünkre leszögezték: „az eredeti terveket szeretnék megvalósítani, az ingatlant mindenképpen egészségügyi célokra használják fel".

A kormány döntését sokan üdvözölték, a régóta tervezett rákcentrum hívei szerint ugyanis a huszonegy évig „semmittevő" alapítvány után végre jó kezekbe kerülhet a terület, állami részvétellel nagyobb esély van a központ létrehozására. A kormánydöntés megszületése után azonban nem sokáig örülhettek a kórházért küzdők: meglepő módon ugyanis megjelent egy ingatlaniroda kínálatában a volt laktanya. Az 5,5 milliárd forintos irányáron kínált épületet egyebek mellett azzal reklámozták: a Duna-partig húzódó, 22 hektáros terület alatt 48 fokos termálvízkészlet található, az ingatlanon hajókikötő építhető, alkalmas wellness, uszoda, szálloda létesítésére is.

A kórházért aggódók a hirdetés megjelenését követően úgy vélték: ez nem más, mint az alapítvány reagálása a kormánydöntésre. Alighanem megpróbálják – jogszerűtlenül – „kimenekíteni" az értékes ingatlant. Az igazságügyi minisztérium a hirdetésről úgy fogalmazott: „Az ingatlant nem a tárca kínálta eladásra. Ha a jelenlegi kuratórium döntött az értékesítésről, az felveti az eljárás rosszhiszeműségét."

Mindezt határozottan visszautasítják az alapítványnál, ahol úgy vélik: össztüzet zúdítottak rájuk azok, akik szeretnék rátenni a kezüket az ingatlanra. Alaptalan arra hivatkozni, hogy húsz év alatt nem történt semmi, hiszen az ügyet ismerők pontosan tudják: az alapítványon kívül álló okok miatt nem áll még a régóta tervezett központ – vélekedett a Nerek elnöke, Pólus Károly, az Országos Onkológiai Intézet egykori igazgatóhelyettese, aki elmondta: 1993-ban már kész tervek voltak a centrum létrehozására: egy amerikai befektetőcsoporttal megállapodást kötöttek, s egy négymilliárdos kórházberuházás részeként épült volna meg a centrum.

A gondok azután jelentkeztek, hogy nyilvánosságra hozták a beruházást. Noha Szentendre addig támogatta a terveket, váratlanul pert indított azért, hogy megkaparinthassa a volt laktanyát, ezzel pedig lényegében meghiúsította Közép-Európa legkorszerűbb kórházberuházását. Az amerikai befektetőt ugyanis elbizonytalanította a bírósági procedúra, két évet várt a helyzet rendezésére, de miután a perek addig nem értek véget, letett a beruházásról – vette át a szót Blaskó Lajos, a Nerek kuratóriumának egyik tagja. Hozzátette: az amerikai befektető távozása után sokáig nem találtak mást, hiszen a perek még folyamatban voltak, perrel terhelt ingatlanon pedig szinte lehetetlen fejleszteni. Évekkel később mégis akadt egy vállalkozó, aki azt ígérte: a perek ellenére is véghez tudja vinni az alapítvány terveit.

Blaskó Lajos emlékei szerint a Magyar Rákellenes Liga akkori vezetősége ajánlotta számukra az MI-Ferencváros Kft.-t, s vezetőjét, aki akkor a Kereszténydemokrata Vállalkozók Szövetségének elnöke volt. Ők pedig – más jelentkező híján – megbízták a céget a terület hasznosításával, hogy végre előremozdítsák az ügyet. Csakhogy szerintük a cég nem teljesített szerződésszerűen, sőt jogosulatlan igényt támasztott az ingatlan egy részére.

Tíz év után végre lezárult a Szentendrével vívott jogi csata, a bíróság jogerősen kimondta, hogy az alapítvány jogszerűen birtokolja a laktanyát. Ekkorra viszont peres útra kerültek az MI-Ferencváros Kft. és az alapítvány közötti viták – nyilatkozta Blaskó Lajos, majd hozzátette: ezeket a pereket 2012 elején jogerősen megnyerték. Igaz, a cég törvényességi felülvizsgálatot kért, ami miatt alighanem csak mostanában kerülhet pont az ügy végére.