Harmincöt éve az emberek életének megmentéséért dolgozik

Zentay Attila nyugdíjazásáig az emberi életekért szeretne dolgoz­­ni. Feladata pedig bőven akad ad­­dig, hiszen fejleszteni szeretnék Csongrád megye mentőállomásait, főként a szegedit és a csongrádit, továbbá esetkocsi-szolgálatot terveznek in­dítani, valamint folyamatban van a régió ötödik mentési pontjának létrehozása is Tompán - írta a délmagyar.hu, bemutatva a 2011 óta regionális igazgatóként dolgozó mentőorvost, akit a lap Aranyembörnek választott.

Zentay Attila 1988. május 17-én vo­­nult ki először beteghez esetkocsival, és azóta is az Országos Mentőszolgálat jelenti számára a második családot. Az igazgatói feladatok mellett heti egy alkalommal vonulni is szokott - írták.

A Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium elvégzése után sikerült felvételt nyernem az általános orvostudományi karra, ahol negyedévesként oxiológiát hallgattunk, már akkor megtetszett, majd a szigorlóévben lehetőség volt arra, hogy ha elvégezzük az Országos Mentőszolgálat által szervezett mentőtiszt III. tanfolyamot, akkor a hatodévben már mentőtisztként dolgozhatunk. Én így tettem. Bár nem mentőorvos szerettem volna lenni, hanem az intenzív osztályon képzeltem el a jövőt, de az élet úgy hozta, hogy diplomaszerzés után mellékállásban a mentőknél dolgoztam, a főállásom pedig a patológiai intézetben volt. Majd elvittek katonának egy évre, ami után megkerestek, hogy legyek a szegedi mentőállomás vezetője. Izgalmas kihívásnak tartottam, már akkor szerelem volt ez számomra. Nagyon változatos szakma a miénk, új kihívásokkal szembesülünk minden nap, ami a kiégés ellen is jó – magyarázta. 

Ebből ere­­­­dően az el­­­­múlt csaknem 35 évben vezetett már le korai ikerszülést egy zsa­­nai tanyán télen, szá­­molt már fel 40 sérültes balesetet, segített már tüdővize­nyős betegen és nagyon súlyos mérgezetten, de mentette már meg az életét sok stroke betegnek is. Sőt, előfordult az is, hogy egy kismamánál előreesett a köldökzsinór, ami miatt megszűnhetett volna a baba keringése, Zentay Attila viszont csaknem 20 kilométeren keresztül, egészen a klinikáig, a császármetszés elvégzéséig tartotta a születendő gyermek koponyáját, hogy az ne érjen a medencéhez, vagyis elkerüljék a bajt. Végül egy 3200 grammos cse­­csemő látta meg a napvilágot. További részletek a teljes cikkben