Háromnegyed millió ember

Ebből az alkalomból szeretnénk mérleget vonni, milyen társadalmi változások jellemzik a hazai családokat, s melyek a családpolitika lehetőségei. A család a társadalmi együttélés alapvető formája, amely változásában követi a társadalmi viszonyok alakulását. A magyarok számára fontos érték a család, és a magyar fiatalok által tervezett gyermekszám is magas (2,4), azonban ez a gyermekvállalási szándék nem realizálódik, és hazánké Európában az egyik legalacsonyabb termékenységi ráta (1,25). Társadalmunk egyik legsúlyosabb gondja, hogy a tervezett gyermekek nem születnek meg, rögzítette sokszor a kiváló Kopp Mária és több munkatársa – írja a Magyar Hírlap – online.

Hazánkban az 1981-től kezdődő népességfogyás során eltelt harminc évben csaknem közel háromnegyed millió fővel lettünk kevesebben. Egyre jellemzőbb a tartós párkapcsolati formák átalakulása Magyarországon. A házasságkötések száma csökken, s bár a harmincas éveikben járó nők és férfiak házasságkötési aránya mérsékelt emelkedést mutat, ez nem tudja ellensúlyozni a huszonöt évesnél fiatalabb nők és férfiak házasságkötési számának csökkenését. Az élettársként együtt élők aránya főleg a fiatalok körében magas, holott ez a párkapcsolati forma az 1990-es évek elején még inkább az özvegyekre és elváltakra volt jellemző.

A házasság intézményének presztízse még mindig erős, de csökkenő tendenciát mutat. Az egyértelműen házasságpártiak lassan-lassan kételkedővé, hezitálóvá válnak. A KSH munkatársainak kutatásai szerint mind az élettársi kapcsolatok, mind pedig a házasság igénylik az iskolai karrier lezárását, azonban a házassághoz a megkérdezettek szükségesnek tartják a stabil foglalkozási karriert, míg az élettársi kapcsolatot az iskolás lét és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés közti átmenetnek tartják.

Kiderült, a vallásos fiatalok inkább a házasságot választják, mint a partnerkapcsolatok más formáját. A szülők családi státusza is nagyban befolyásolja azt, hogy a fiatalok az együttélés mely formája mellett döntenek. Az egyszülős családban nevelkedettek az élettársi kapcsolatot részesítik előnyben.

A nemek szerinti megoszlás nem befolyásolja a párkapcsolati formák közötti választást, viszont az aktivitási státus, a képzettség, a kereseti potenciál igen. Az alacsonyabb iskolázottságúak nagyobb valószínűséggel választják a kisebb anyagi és érzelmi biztonságot nyújtó élettársi kapcsolatot, nemtől függetlenül. Minél magasabb a képzettség, minél biztosabbá válik a karrier, annál nagyobb esély adódik a párkapcsolati formák legalizálására.

Összességében a tartós párkapcsolatban élők száma folyamatosan csökken, az élettársi kapcsolatok számának növekedése nem kompenzálja a házasságok számának csökkenését. A termékenység is fokozatosan csökken, az első gyermek vállalásának időpontja pedig egyre későbbre tolódik, s az élettársi kapcsolatban kevesebb pár vállal gyermeket, hiszen a kapcsolatok nagyobb hányada végződik szétválással, mint a házasságoké.

Átalalkulóban vannak a nemi – főként a női - szerepek is. Egyrészt megmaradt a hagyományos női szerep, amely magában foglalja a háztartás vezetését, a gyermeknevelést, a család összetartását és a harmonikus családi légkör megteremtését. Másrészt a szocializmus évtizedeiben a nőnek is gazdaságilag aktívnak kellett lennie, a kétkeresős családmodell részeként. Továbbá kétfélék lettek a férfiak szerepeivel kapcsolatos elvárások is. Egyrészt elvárják tőlük, hogy ők legyenek a kenyérkeresők, másrészt viszont a nőknek egyre nagyobb igényük van arra, hogy párjuk részt vállaljon a háztartással és a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatokban.

Összegzésképpen: a magyar társadalom házasságpárti, de csökken a házasságkötések száma, gyermekszerető, de egyre gyermektelenebb.

A családpolitika legfontosabb kulcsa a kiszámíthatóság és a biztonság. Gyereket nem egy kormányzati ciklusra vállal az ember. Ha különböző kormányok a saját ideológiai beállítottságuktól függően hol ide, hol oda teszik a hangsúlyt, az a kép alakul ki a társadalomban, hogy semmi sem biztos, mert minden egy tollvonással megszüntethető.

A rendszerváltozás óta sajátosan mindig a szocialista kormányok alatt vált kiszámíthatatlanná a jövő. Az Orbán kormány a gyes és a gyed visszaállításával, a családi adókedvezmény bevezetésével, valamint az alaptörvényben és a családvédelmi törvényben lefektetett kétharmaddal biztosított családtámogatások révén rögzítette a család kiemelten fontos és védendő szerepét.

A munka és a család összeegyeztetését elősegítő és a gyermekvállalást támogató rugalmasabb foglalkozási szabályokra, növekvő atipikus foglalkoztatásra és biztonságos kisgyermekellátó intézményekre van szükség a továbblépéshez. Minden intézkedésnek a kívánt, tervezett gyermekek születését kell támogatnia. A gyermek közjószág! Ezekben a kérdésekben el kellene jutni a nemzeti konszenzusig! A választási lehetőségek megteremtésével pedig a cél a gyermekvállalás elfogadtatása és a felnevelés támogató honorálása kell hogy legyen.