A valós fogászati kiadásoknak csak mintegy felét fedezi a társadalombiztosítás.
A széles körben elterjedt előítéletekkel szemben a konkrét számok arra utalnak, hogy a fogorvosi ellátórendszer messze a háziorvosi finanszírozás alatt marad. A kamara szerint a bevétel nehezen tervezhető a praxisokban: jelentős mértékben függnek a páciensek anyagi helyzetétől, illetve a területi egyenlőtlenségektől is. Egy, az OEP által finanszírozott fogászati szolgáltatónak legalább havonta 1,5 millió forintos bevételre lenne szüksége – írja a szoljon.hu portálja.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem a bekerülési költség alapján finanszírozza a praxisokat, a valós kiadásoknak csak mintegy felét fedezi a társadalombiztosítás. Egy tömés önköltsége például 3–4 ezer forint, ehhez képest erre 2–2,5 ezer forintot biztosítanak. Konkrét példaként egy injekciós érzéstelenítéshez kell egy tű, fecskendő és gyógyszer, ezekből a legolcsóbbakat finanszírozzák. Ha azonban több injekció kell, vagy másfajta érzéstelenítő, akkor azt a költséget már a fogorvosnak kell állnia, saját zsebből. Többnyire ezért vagyunk kénytelenek magánrendeléseken is dolgozni, hogy legalább nullszaldósan zárhassák a mérleget, megélhessünk - magyarázza az egyik megyebeli fogorvos.
Az üres fogorvosi praxisok magas számának alapvetően ugyanaz az oka, mint a betöltetlen háziorvosi körzeteknek: egyre inkább nő a szakemberek átlagéletkora, az OEP-pel szerződött rendelők finanszírozása pedig olyan alacsony, hogy nem vonzza a fiatal fogorvosokat. Akik megfelelő tőkével rendelkeznek, inkább egyből magánorvosként kezdenek.