A műhibaper kifejezés a köznyelvben ugyan használatos, de önálló jogi fogalomként nem létezik.
Az orvostudományt korábban körülvevő tudományos titokzatosság ma már a tudásmegosztó kommunikáció felé halad, a betegek öntudatosabbak, azaz egyre jobban érdeklődnek, és egyre több információt igényelnek a betegségek okai és kezelési lehetőségei iránt – tájékoztatta a Szabolcsihírt Sterné dr. Deák Andrea a Nyíregyházi Törvényszék sajtószóvivője.
Alapvető elvárás napjainkban, hogy a betegségek, azok okai és kezelési módjuk pontosan megismerhető legyen. Az orvos-beteg kapcsolatában meghatározó szerepet játszik a partneri viszony.
Minden betegnek alapvető joga az egészségi állapotának megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása, illetve megilleti az állapotát érintő teljes körű tájékoztatás. Ebbe beletartozik az őt érintő vizsgálatokról, a beavatkozás módjáról, a műtéti kockázatokról, a gyógyulás folyamatáról, sőt, az alternatív gyógymódokról történő felvilágosítás is. Ennek elmaradása megalapozhatja az egészségügyi intézmény kártérítési felelősségét. Amennyiben az egészségügyi intézmény magatartása az elvárható gondosság kritériumának nem felel meg, úgy annak a következményeit egy esetleges műhibaperben viselnie kell.
2018-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő bíróságokon nagy egészségügyi intézmény ellen mindösszesen 7 műhibaper indult.
A műhibaper kifejezés a köznyelvben ugyan használatos, de önálló jogi fogalomként nem létezik. Orvosi műhibaként emlegeti a közvélemény például a félrekezelést, de gyakori hivatkozás az is, hogy az orvos nem tájékoztatta megfelelően a beteget a műtéti beavatkozást megelőzően a kockázatokról, várható szövődményekről, illetve a műtétet követően olyan negatív következmény állt elő, ami a megfelelő gondossággal elkerülhető lett volna. Amennyiben a beteg pert indít ilyen esetben, leggyakrabban azt kéri a bíróságtól, hogy kötelezze az egészségügyi intézményt sérelemdíj megfizetésére.
A műhibaperekben a bíróság azt vizsgálja, hogy az orvos az elvárható gondosság, illetve a szakma szabályai szerint járt-e el. Ezekben a perekben elengedhetetlen egy igazságügyi szakértő kirendelése, amely jelentős költséggel jár. Ha pereskedésre kerül sor, a perköltséget – költségmentesség hiányában - a pervesztes félnek kell megfizetnie. A perköltség magában foglalja az ügyben eljárt szakértő díját, az illetéket, a tanúk költségét, és az ügyvédi költséget is, mely utóbbira a költségmentesség nem terjed ki - írta a lap.