Hiába legalizálták, vesztegetés is lehet a paraszolvencia

Akár előre is követelheti a „hálapénzt" az orvos – ez következik legalábbis a július 1-jétől hatályos új munka törvénykönyvéből (Mt.). A jogszabály szerint a „munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el vagy nem köthet ki". A szövegben a második fordulat az érdekes, amely szerint, ha egy egészségügyi intézmény vezetője engedélyezi a paraszolvenciát, elvileg ahhoz is hozzájárul, hogy alkalmazottja bizonyos szolgáltatásokért előre díjat kössön ki - írja a Népszabadság.

Az Mt. és a büntető törvénykönyv (Btk.) között ugyanakkor van ellentmondás. Ez utóbbi úgy rendelkezik: „költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek (…) az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja (…), bűntettet követ el, és három évig terjedő szabad-ságvesztéssel büntetendő".

A két törvény rendelkezései valóban nincsenek teljesen összhangban – erősítette meg Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter. Kétségtelen, hogy amikor az Mt. felhatalmazása alapján a munkahelyi vezető hozzájárul a külön juttatás elfogadásához, azzal elvileg megszünteti annak jogtalanságát, csakhogy kérdéses, felhatalmazást adhat-e például egy kórházigazgató bármely alkalmazottjának a kötelességszegésre. Az ügyvéd szerint jogilag rendben lévő a hálapénz, ha azt a beteg utólag, a saját elhatározása alapján adja. Az orvos ilyenkor a paraszolvenciát a működésével, vagyis a gyógyító tevékenységével összefüggésben kapja. Alapvetően más a helyzet azonban, amikor valakit a remélt vagy előre kifizetett – esetleg kikötött – díj fejében az általánoshoz képest más ellátásban részesítenek. Például: a beteget soron kívül műtik, kedvezőbb körülmények közt helyezik el. Ha ilyesmi megtörténhet, felvetődik, hogy az orvos nem kötelessége megszegésével nyújt-e valakinek többletszolgáltatást, hiszen emiatt – a rendelkezésre álló kapacitások szűkössége miatt – más esetleg rosszabb helyzetbe kerül. Bárándy szerint erre az Mt.-re hivatkozva sem adhat senki felhatalmazást.

Az ügyvéd tehát úgy látja, igen ingoványos terület ez, hiszen a hálapénz gyakran valóban arról szól, hogy a beteg azért fizet, mert az általánosnál jobb ellátást remél. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a vesztegető is felelősségre vonható, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az Mt. „nem köthet ki" fordulata Magyar György ügyvéd szerint is elég szerencsétlenre sikere-dett, mert abból tényleg az következhet, hogy amikor a munkáltató hozzájárul a külön díjazás elfogadásához, elfogadja a paraszolvencia előzetes kikötésének lehetőségét is. Maga a hálapénz ügyének efféle szabályozását egyébként nem tartja elfogadhatónak, mert úgy véli: miután az állam ezzel a jelenséggel nem tud mit kezdeni, a döntés felelősségét a munkáltatókra hárítja.

Az ügyvéd szerint ez nem is jogi, hanem egészségpolitikai kérdés, és a választott megoldás egyértelmű következménye, hogy az egészségügyben dolgozókat továbbra is „üzletelésre" ösztönzik. Magyar úgy gondolja, bizonyos keretek között ez a rendszer törvényesen működhet, de az már szerinte is aggályos lehet, ha valaki – akár önként, akár felszólításra – azért fizet, hogy a minden biztosítottnak alanyi jogon járó szolgáltatáshoz képest kedvezőbb elbánásban legyen része. Ha az egészségügyi szolgáltató úgy gondolja, hogy valamilyen ellátásnak díja van, az Magyar szerint nem baj, de akkor kössenek a beteggel megállapodást, amelyben tisztázzák a feltételeket, és adjanak számlát. Ha nem így járnak el, hanem a zsebbe dugott pénzért cserébe nyújtanak valamilyen többletet, az felvetheti a vesztegetés gyanúját.

A Legfelsőbb Bíróság már egy 1999-es elvi határozatában kimondta: „jogszabály tiltó rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a beteg gyógykezelésének befejezése után, az azt végző orvosokat és más egészségügyi dolgozókat, szabad és önkéntes akarata, elhatározása alapján, köszönete jeléül, az általa meghatározott összegű anyagi juttatásban (…) részesítse" – emlékeztet a paraszolvencia kapcsán Lomnici Zoltán ügyvéd. Az ügy azért került a legfőbb bírói fórum elé, mert egy közlekedési baleset vétlen sérültje a hálapénzt is szerette volna megkapni a károkozó felelősségbiztosítójától. A határozat szerint erre azonban senki nem tarthat igényt, mert az ilyen juttatás nem ismerhető el a gyógykezelés során felmerülő szükséges és ezért – például a biztosítóra – áthárítható költségként.