Hiszek a lélek győzelmében

Talán még sosem éltem át a békét. Annak nyugodt, szemrebbenésnyi jelenét, a szív lassú, álomba ringató csendjét. Egyszerűen nem vágyom a csendre, az emberek nélküli napokra, a vidéki élet ajándékaként adott lassúságra. Még nem jött el az életemben az ideje annak, hogy megálljak, megnyugodjak, az én szívem a fővárossal együtt lüktet. Hangosan dübörög, nem bír magával, nem kímél, nem áll meg, ég, pörög, hajt, mert olthatatlanul benne él, küldetése van: „azért születtem, hogy gyógyítsak.” – a nekedelmeselem.hu-n Dr. Czakler Éva az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezető főorvosának története, aki tavaly Szent-Györgyi Albert Orvosi díjban részesült.

Kétségtelen, adrenalin függő vagyok. Vakmerő, aki azért, hogy életet mentsen, nem ismer lehetetlent, akinek ha fegyvert fognak a fejéhez, vagy ha késsel üldözik, akkor is ott van, ha valaki gyógyításra szorul. Nekem a kihívás az, ahol azonnal dönteni kell. Nem vagyok jó krónikus betegellátó. Én akkor érzem, hogy élek, ha nem tudom mi vár rám, ha másodperceken múlnak életek és én ott lehetek és segíthetek.

Köt a hippokratészi eskü és valami sokkal több, a lényem, ami akkor él, ha  olyan határhelyzetbe kerül, ami szinte már nem is evilági, ami túlmutat a kézzelfoghatóan, a megmagyarázhatón. Hiszek abban, hogy mindannyian valamilyen képességgel érkezünk a világra. Egy képességgel, amit fel kell fedeznünk, meg kell ismernünk, ki kell bontanunk. Az én adottságom, hogy látom a káoszból a kiutat, ami mintha vakító fénycsikként hasítana belém, kézenfog és vezet, tudom merre kell mennem, hogyan kell döntenem. Még soha nem csalódtam a megoldásaimban és ez megtanított bízni a döntéseimben.

Nem azért mert több, vagy jobb vagyok, mint bárki más, bennem is számtalan bizonytalanság él, kivéve ezt az egyet, a hivatásomat. Ez az életem legbiztosabb sarokköve. Erről az egyről tudok ilyen magabiztosan állítani és vállalni minden kimondott szót és tettet.

További részletek a cikkben.