Hit és hivatás: beszélgetés Gógl Árpáddal

Augusztus huszadikán, állami ünnepünkön Székesfehérvár önkormányzata díszpolgári címmel tüntette ki Gógl Árpád belgyógyász főorvost, klinikai farmakológust, egykori egészségügyi minisztert, országgyűlési képviselőt. Gógl Árpád ötgyermekes bányászcsaládban született, majd hihetetlen életpályát befutva lett az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosa, később pedig egészségügyi miniszter. Gógl Árpáddal a székesfehérvár.hu beszélgetett.

Ön lett az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosa. Hogyan fogott hozzá a munkához?
Augusztus elsején érkeztem meg. Kuchár Feri levitt az osztályra, és a nyár kellős közepén ott álltunk egy várandós doktornővel, egy kollégával, akinek akkor újult ki a fekélye és két gyakornokkal. Bent laktam a kórházban, ez tűnt a legjobb megoldásnak – másfél évig reggeltől-estig bent voltam. Meg kellett ismernem az intézményt, a társszakmák főorvosait. Nyár volt, rengeteg beteg, húszágyas kórtermek, hiányos eszközállomány, de olyan emberek vettek körül, mint Szilágyi Orsolya, aki bejött várandósan, hogy legalább az ambulancián tehermentesítsen bennünket. Megkértem Szabó Tamás barátomat, aki körzeti orvosként az egész várost ismerte, hogy jöjjön be és segítsen. Lassan elkezdhettünk építkezni, és sikerült idehozni olyan szakembereket, akikkel megvalósíthattam elképzeléseimet. Mindenki elfogadta, hogy a korszerű belgyógyászathoz új módszerek kellenek, a szakágaknak nemcsak elméletileg, hanem a vizsga szintjén is bővülniük kell. Támogatást kaptunk a város vezetésétől, a nagy cégektől, akik eszközöket vásároltak nekünk, kezdte magáénak érezni a város és a megye is ezt a kórházat.

Mikor jött el az a pillanat, amikor önök, orvosok úgy döntöttek, hogy itt az ideje újjászervezni a kamarai rendszert?
Sok történet kering az országban erről. Csernai professzor, egy székesfehérvári orvos vetette fel, de ezt az akkori politika először lesöpörte. Aztán az egyesületi törvény lehetőséget adott a megalakításra, és akkor engem választottak az országos oktatási bizottság elnökének. Az Antall-kormány idején kijutottam Amerikába, megcsinálhattuk a háziorvosi kompetenciát, elkezdhettük a képzések átformálását, elkezdődött az egészségpolitika átformálása.

Így természetes, hogy ön lett a Magyar Orvosi Kamara első elnöke?
Ennek az volt az oka, hogy én készítettem el a Fidesz egészségügyi programját az 1994-es választásokra. Amikor 1994-ben megalakult az első Hivatásrendi Köztestületi Kamara, minden orvos ismerte azt a programot, ami a nevemhez kötődött. Az első körben választottak meg kétharmados többséggel.

Mikor kezdett el közvetlenül foglalkozni politikával?
A gyógyításnak van egy perszonális része, mikor valaki eljön hozzám és megpróbálok neki segíteni. Ez a klasszikus orvos-beteg kapcsolat. Egy szint felett, a következő lépcsőben az a feladat, hogy a betegek és a kollégáim jó útvonalra kerüljenek ki, új döntési rendszerbe kerüljenek. Ez a vezető dolga. Ebből adódóan, mikor egy egész megye hozzám tartozott, ugyanez volt a helyzet a kórházban is. A politikában minden rétegnek gondját kell viselni, mindenkivel szót kell érteni.

A 98-as első Orbán-kormányban, a reformidőszak kellős közepén lett egészségügyi miniszter.
Nagyon jó miniszterelnököt kaptam, aki már 1994-ben áttekintette ezt a programot. Sokat tett azért, hogy az elgondoltak zömét sikerült megvalósítanunk. Az, hogy a háziorvosi rendszer szakvizsgával, kollégiummal megvalósult, az, hogy a sürgősségi rendszert, mint stabilizáló rendszert elfogadták, és lett szakvizsga, hogy megtörtént a vérellátó integrálása, hogy csatlakoztunk az új közegészségügyi rendszerünkkel az unióba, az mind ennek az időszaknak köszönhető. A teljes interjú