Hogyan adtam le 20 kilót sétálással ingyen, Ozempic nélkül?

A világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb testmozgása a gyaloglás: ideális azoknak, akik annyira elfoglaltak, hogy nem tudnak amolyan igazi sporttevékenységre időt szakítani. Egyébként még fogyni is lehet tőle, bár ahhoz azért másra is figyelni kell, írja a hvg360.hu-n Kiricsi Gábor saját történetét bemutatva.

Uszodában kezdeni a reggelt például számomra irigylésre méltó program volt mindig, mármint irigyeltem azokat, akik ezt meg tudták szervezni. Én mégis elvetettem a dolgot: a szerkesztőségi munka reggel 8-tól már zajlik, tehát az úszás csak hajnalban férne bele, így viszont a családi reggelekből kimaradnék, ami egyáltalán nem célom. Szóval, erre az volt a válaszom, amit a gyerekektől tanultam: meh.

A bringázás is menő, rá is kattantam egy időben, azzal jártam dolgozni. Ezzel az apróbb gond az volt, hogy igazán csak kellemes időben tudtam élvezni. De van egy nagyobb is, ami elsőre nem is tűnik gondnak. Hogy egy Bubival az otthonomtól a Kolosy térig (ahol a HVG-hez eső legközelebbi dokkoló van) 12 perc az út, vagyis igazából túl rövid. Furán hangozhat, de ez is szempont: közlekedéshez kitűnő a bringa, mert gyors, a 12 perc nekem túl rövid ahhoz, hogy valódi mozgásnak érezzem. És arra is kevés – ez új szempont, de nekem fontos –, hogy egy podcastot végighallgassak. (Amit amúgy sem szabad forgalomban bringázva.)  

Haladjunk tovább. Fent vagyok például egy teremfoci-levelezőlistán, de általában csak irigykedve olvasom a többiek leveleit. Mindig arra gondolok, mitől vesznek mérget arra, hogy este biztosan rá fognak érni? A legkézenfekvőbb testmozgás a futás lenne, hiszen az hajnali programként is működik, hozzám közel van a Margit-sziget is, egy szigetkör hazamenetellel egy óra alatt megvan. Egy ponton el is határoztam, hogy belőlem is hajnali futó lesz, és elkezdtem szorgalmasan kijárni, aztán a térdem pár hét alatt hatalmasra duzzadva jelezte, hogy „belőled nem lesz hajnali futó”. Az orvos egyet is értett vele, és el is tanácsolt a további futástól.

Így kötöttem ki a legegyszerűbb és számomra amúgy legkézenfekvőbb mozgásnál, a gyaloglásnál. Voltak erről ám nekem régi kedves emlékeim, abból az időből, amikor huszonvalahány éve Erasmus-diákként egy szemesztert töltöttem egy külföldi városban, és ott a buszmegállókban ácsorgás helyett sokszor gyalog jártam be a várost. Ez is, meg persze az ösztöndíjasként anyagilag gondosan tervezett, kilengésektől mentes étrend is hozzájárult ahhoz annak idején, hogy lényegében minden súlyfeleslegemtől megszabadultam.

További részletek a hvg360.hu-n.