Hogyan dolgozhat együtt etikusan a köz- és a magánegészségügy?

A magyar emberek egészségügyi ellátásában szinte már ugyanolyan fontos a közegészségügy és a magánegészségügy. Miközben a fogyasztókat (jelen esetben a betegeket, de a prevencióra hajlamos egészségeseket is) megosztja a két szegmens között a jövedelmi helyzetük, vannak olyan ellátások, amelyeket szinte mindenki a közegészségügyben vesz igénybe (a legbonyolultabb műtétek is ilyenek), de van, amit szinte amire mindenki a magánpraxisokra jár (fogászat). Milyen morális kérdéseket vet fel a két szegmens együttműködése, vagy együtt nem működése? - írja a tudas.hu. 

Összességében azt lehet mondani, hogy a magánegészségügy már fejlett Magyarországon, vagyis vannak bőséggel cégek, rendelők, kórházak, egy ideig sok tőke is érkezett, már nem is csak a fővárosban, de vidéken is elindultak a szolgáltatók. Emellett viszonylag széles lett az a réteg, aki alkalmanként, ha nagy szükség van rá, vagy rendszeresen meg tudja fizetni a szolgáltatásokat.

A további pozitív változásokat az hozhatná el, ha a két rendszer kooperációja javulna, illetve, ha fejlettebb finanszírozási megoldások, biztosítások, egészségpénztárak terjednének el.

Egy viszonylag fiatal és gyorsan fejlődő rendszerben azonban vannak morális kérdések is. A köz szempontjából fontos, hogy a magánszolgáltatók ne fölözzék le a közszolgáltatásokat, ne mazsolázzák ki a legjobb területeket.

A magánegészségügy másik visszatérő problémája, amit természetesen a hosszabb távon gondolkodó etikus szolgáltatók biztosan kerülnek, hogy valóban azt kapja-e a beteg, ami neki a legjobb, vagy azt, amire van pénze.

Ha ugyanis egy szabad kapacitásokkal rendelkező intézménybe betér egy beteg, akkor őt az intézmény meg szeretné tartani. A kezelés többféle lehet, ami eltérő mennyiségű orvos-beteg találkozást, vagy akár vizsgálatot igényelhet. A kérdés az, hogy mi motiválja az ezek közötti választást?

További részletek a tudas.hu-n.