Az ünnep előtti napokban a munkahelyeken is nagyobb a nyomás, többet kell dolgozni, de készülni kell a karácsonyra is – erre viszont alig marad idő. Aztán amikor eljön az ünnep, a családtagok egy-két nap múlva csak nézik egymást, és nem tudnak mit kezdeni a pihenőnapokkal – és egymással.
Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke az Origónak úgy nyilatkozott: a családok többségében nincs arra viselkedésminta, amikor több napot is együtt töltenek, ugyanis év közben a hétköznapokon mindössze néhány perc jut egymásra. Molnár szerint meg kell tervezniük a karácsonyi ünnepnapokat a családoknak, így elkerülhető az idegeskedés. De nem úgy, ahogyan a legtöbben gondolják – olvasható az
origo.hu portálján.
- A legtöbb embernek a karácsonyról a meghitt nyugalom és a szeretet jut az eszébe. Ön hogyan látja, valóban csupa pozitív érzéseket élünk meg karácsonykor?
- Pszichológiai szempontból a karácsony, a többi „piros betűs" naphoz hasonlóan, fontos ünnep. Kiszámítható, rituáléja van, minden évben ugyanaz történik, struktúrát ad az évnek, és ennek szorongáscsökkentő hatása van. Ha belegondolunk, ünneptől ünnepig, eseménytől eseményig osztjuk be az életünket. Húsvét előtt, húsvét után, karácsony előtt, karácsony után, Szilveszter előtt, szilveszter után, vagy akár iskolaév előtt, iskolaév után. A karácsonynak több aspektusa, sok pozitív oldala van. A hívőknél az egyik legnagyobb egyházi ünnep, a családok részére a szeretet ünnepévé vált, ami az együttlétet jelenti. Ezt ünnepi hangulatban megélve, erősíti a családi kapcsolatokat. Minden családnak megvan a maga karácsonyi rituáléja. Legtöbben karácsonyfát állítanak, halászlét esznek, aztán itt van az ajándékozás rítusa is.
- Milyen negatív érzéseket élhetnek át az emberek karácsonykor?
- Először is a karácsony előtti napok, hetek jelenthetik a leggyakoribb stresszforrást. Alapvetően saját magunknak teremtjük meg a szorongás forrását azzal, hogy olyan elvárásokat állítunk fel magunk elé, amiről már akkor tudjuk, hogy teljesíthetetlen. Érezzük, hogy az előttünk álló feladatokhoz nincs meg a megfelelő eszközünk. Alapvető elvárás, hogy jól sikerüljön a karácsony. Ennek vannak mérhető paraméterei: legyen szép a karácsonyfa, finom legyen a halászlé, szépen legyen megterítve az asztal, legyen elég dísz az ablakokon és a lakásban is.
Karácsony előtt rengeteg dolgot kell intézni. Vásárolni kell, szaladgálni kell egyik boltból a másikba, ajándékokat kell venni, az ünnepi vacsorához valót is meg kell vásárolni, de kell fenyőfa is. Erre viszont nincs időnk, ugyanis a legtöbb munkahelyen ilyenkor év végi zárások vannak, még többet kell dolgozni, nem lehet szabadságra menni. Eközben a családban is nagyobbak az elvárások. Ez nagy teher, növeli a stresszt. Aztán eljön az ünnep, december 24-e. Ekkor is elkövetünk néhány hibát, amely szorongást okozhat. Sok családnál azt halljuk, hogy már reggel hamar felkelnek, az anyuka takarít, nem sokkal később már főzi a halászlét, finom illatok terjengenek a lakásban. Az apuka a fenyőfát próbálja belefaragni a talpba, persze az sem könnyű. Nem is érti, miért lesz ingerült, dühös. Már kora délutántól megjelenik a feszültség, amely egyre csak növekszik. Az anyuka is feszült, mondogatni kezdi, hogy neki senki sem segít, és egyébként is egész évben robotol, kiszolgálja a családot.
Elkerülhető a feszültség. Nem kell előre eltervezni az ünnepi estét minden apró részletében, nem elvárásokat kell teljesítenünk. Úgysem sikerül – miért is sikerülne, ha görcsösen ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz. Az együtt készülődés öröme a lényeges, a többi lesz, ahogyan lesz. Ha eltörik a csúcsdísz, akkor eltörik. Ha odaég a pulyka, akkor odaég. Mi történhet? Semmi. Ne támasszunk elvárásokat se magunk, se a családtagjaink felé. Nem fontos, hogy az idén hogyan sikerült felrakni az égőket a fára, hiszen a karácsonyfa minden évben szép, akárhogyan is világítanak a díszek. Az a fontos, hogy érezzük jól magunkat, ne stresszeljünk, merjük elengedni kötöttségeinket, bízzuk egymásra magunkat.