Hőhullámok - hogyan tudunk együtt élni az extrém hőséggel?

2024 nyara eddig a hőhullámokról és rekordokról szól az északi féltekén – és még csak június van. Amikor a környezet hőmérséklete átlépi az amúgy is jó magasan meghúzott hőmérsékleti küszöbértékeket, megnő például a szívroham vagy a sztrók veszélye - írta a magyarnarancs.hu.

Az egészségügyi és időjárási adatok statisztikai elemzése alapján erősen valószínűsíthető, hogy az emberi szervezet számára különleges megterheléssel járó kánikulai (nappal forró, de éjjel is igen meleg) periódusokban rendre előforduló többlethalálozás összefügg a hőséggel. Ehhez képest az egyes megvizsgált halálozási esetek ritkábban hozhatók közvetlen kapcsolatba magával a meleggel.

Az extrém meleg természetesen önmagában is súlyos állapotba hozhatja szervezetünket, ami akár halálhoz is vezet – ezt hősokknak, illetve hőgutának nevezzük.

A közvetlen halálokok esetenkénti meghatározása több szempontból is problémás, mert ilyenkor zömmel idős emberek, illetve részben krónikus betegek körében nő meg a halálozás. Amikor a környezet hőmérséklete átlépi az amúgy is jó magasan meghúzott hőmérsékleti küszöbértékeket, megnő a veszélye egy-egy élettani katasztrófának – mondjuk szívrohamnak, sztróknak, egy vagy több szerv károsodásának, esetleg leállásának. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ez a kiugróan magas mortalitás rendre átmeneti jelenség: alig néhány héttel a hőhullám kezdete után a halálozási adatok visszaesnek a szokásos értékekre.

A hőhullámok halálozási rátára gyakorolt hatását zömmel fejlett egészségüggyel rendelkező országokban kezdték vizsgálni, ahol a huzamos ideig fennálló tikkasztó nyári hőség korábban nem számított megszokottnak. Ilyenkor illik számításba venni azt is, hogy az európai mortalitási adatok szerint télen és kora tavasszal amúgy relevánsan többen halnak meg, mint a nyári hónapokban (ahogy Magyarországon is a március a „leghalálosabb” hónap). Úgy gondolnánk, hogy a hőségperiódusok jóval nagyobb többlethalálozással járnak a kevéssé jó egészségüggyel rendelkező országokban – itt a kánikula áldozatai közé általában csak azokat szokták besorolni, akik tényleg szó szerint kiszáradtak, hőguta, illetve hősokk végzett velük. Csakhogy az is igaz, hogy a már generációk óta évről évre extrém hőséggel sújtott régiók régóta szenvedik el eme kíméletlen természetes szelekciós hatású időszakokat, éppen ezért náluk nem 5–10 évente, hanem minden egyes forró periódusban (akár évente többször is) nőhet meg a halálozás, de nem feltétlenül oly mértékben, mint a fejlettebb, északabbra elhelyezkedő országokban.

Továbbiak a teljes cikkben