Hol szorít a praxiscipő? A praxisközösségről

A jelenlegi betegszám mellett nem kivitelezhető a háziorvosi rendszer tervezett átalakítása - véli Szilárd András. A Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesületének elnöke szerint a modell néhol működőképes lehet, sok praxisban azonban sem idő, sem hely nincs a praxisközösségek létrehozására, ahol a betegek preventív szemléletének megerősítésére koncentrálnának - írta a délmagyar.hu.

Múlt csütörtökön Szegeden jelentették be, hogy több mint 11 milliárd forintos uniós támogatás segítségével valósítják meg az egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztését, amelynek részeként átalakítják a háziorvosi rendszert is. – Ha nem napi ötven beteget látnánk el, ez még elképzelhető is lenne. Így viszont ez megvalósíthatatlan – véleményezte az elképzelést Szilárd András, aki szerint egy ilyen rendszer maximum időpontos előjegyzés mellett lenne működtethető, ahol nagyjából fél órát szánnak egy betegre.

– Ez esetben viszont meg kellene mondani például az influenzának, hogy ne egyszerre betegítsen meg mindenkit, hiszen még feleannyi páciensre sem lenne idő, mint amennyien egy vírusos időszakban megjelennek, és persze nem lehetne szó beteglátogatásról vagy sürgős házhoz hívásokról sem.

– A rendelők többségében sem szakmai, sem infrastrukturális háttér nem adott ehhez a rendszerhez. A legtöbb intézményben például nincs hely újabb szobák kialakítására, ahol a szakdolgozók kapnának helyet. Emellett pedig azt gondolom, egy praxisközösség, ahol az orvosok egymás betegeit is ellátják, pont az ellen a törekvés ellen hat, hogy jobban megismerjék a pácienseket. Egyébként ilyen modell, amelyet felvázoltak, már létezik például Angliában – ott viszont a finanszírozás kicsit más, mint amivel a magyar háziorvosok dolgoznak.