Horváth Ágnes: strapabíróbb lettem...

A népszavazás atombombát dobott az önrészfizetésben is megjelenő, nagyon lassan fejlődő öngondoskodásra és szolgáltatásvásárlói öntudatra - mondja Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter, aki arra a kérdésünkre, nem gondolta-e, hogy az afrikai kalandtúrája összeférhetetlen korábbi posztjával, azt válaszolta: nem hiszi, hogy az ilyen játékok nevetségesebbek volnának, mint némely parlamenti jelenet.

- Félkész, sok tekintetben rögtönzött reformmal vágtak bele az átalakításba, amelynek számos eleme okozott később meglepetéseket, ellentmondásokat, zavarokat, majd hibás politikai alkukat - lásd kórházbezárások átírása -, csaknem nulla társadalmi támogatással. Talán a sorrend, a stílus, sőt, az ön esetében az életkor sem volt ideális.

- Nem hiszem, hogy ezen múlott. Molnár Lajosnak kora, neme, megjelenése is ideális volt, hogy a konzervatívabb igényeknek megfeleljen. Számított?

- Az ő stílusával is voltak azért problémák...

- Molnár Lajos ugyanaz a típus, mint Bokros Lajos. Kemény ember, aki nyers őszinteséggel képviselte azt, amiben hitt. Az emberek nem szokták szeretni ezt a karaktert, legfeljebb utólag elismerni, de a legtöbbször ilyen személyiségek képesek széllel, sőt, viharral szemben komoly változásokat elérni. Az pedig nem igaz, hogy a reformkoncepció nem volt kész - tudtuk, mit kell tenni. A sorrenddel kapcsolatban igaza van: ha az általunk készített eredeti menetrend szerint haladunk, akkor a vizitdíjról nincs népszavazás, és a ciklus felére már működik az új rendszer a választható biztosítókkal. De egy koalíciós kormány esetében természetes, hogy az eredeti elképzelések változnak, kompromisszumokat kell kötni. Ezzel együtt vállalom, amit csináltunk. Egyes lépések pénzügyileg voltak akkor és ott szükségesek, mások meg a reform érdekében - szakmailag.

A teljes cikk