Horváth Ildikó: Az emberi élet nem játék

Ha valaki úgy véli, hogy a magyar kormány úgymond „túltolta” a koronavírus elleni védekezést, jusson eszébe annak a csaknem hatszáz családnak a mérhetetlen fájdalma, akik elvesztették valamelyik hozzátartozójukat – mondta el a Magyar Hírlapnak adott interjúban Hor­váth Ildikó államtitkár.

– Miként teljesítettek az egészségügybe vezényelt katonák és rendőrök? Egyáltalán, volt értelme egyenruhásokat delegálni a kórházak élére?

– Nagyon hálásak vagyunk a kórházparancsnoki rendszernek. Sokat segítettek a készletgazdálkodásban, az eszközök megtartásában, a problémák gyors és határozott becsatornázásában. Összességében kiváló jelét adták annak a rendezettségnek, amely a szervezeteikre egyaránt jellemző. Személy szerint nekem kimondottan pozitív kapcsolatom alakult ki az országos kórházparancsnokkal.

– A politika vagy a tudomány döntött inkább a vírushelyzet alatt?

– Az emberi élet nem játék – a politika a magyar emberek életének megvédését választotta, és az ehhez szükséges lépések megtételéhez a tapasztalati orvostudományi, járványügyi és az elméleti matematikai ismereteket egyaránt értékelte. Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy itthon időben és megfelelő intézkedéseket hozott a kormány a bizonyítékokon és konszenzuson alapuló javaslatok nyomán, melyeket a szakma fogalmazott meg. Persze a tudósaink ismeretei sem univerzálisak, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy efféle világméretű pandémiára roppant rég, az első világháború lezárulta után került sor. Személyes élménye tehát nem akadt egyetlen orvosnak, kutatónak – sem nálunk, sem bárhol a világon –, a leírások pedig szűkösek. Nehezítette a pályát, hogy iszonyatosan rövid idő alatt kellett kirukkolni a használható ötletekkel. Ugyanakkor némi könnyebbséget hozott, hogy elő tudtuk venni a fiókból a majd százéves leírásokat, melyeket rögvest összevethettünk a vírusnak jobban kitett országok friss adataival, tapasztalataival.

– A matematika mennyit segített?

– A népegészségügyi modellezés, az emberek mozgásának tanulmányozása ténylegesen és nagyban meghatározta a védekezés jellegét, ez alapján határozták meg azt a legrosszabb forgatókönyvet, amire készülni kellett, és ami alapján az intézkedések megszülettek, miközben reménykedtünk a legjobbakban, az intézkedések sikerében. Természetesen tudtuk, hogy e téren is sok a bizonytalanság – hiszen korántsem mindegy, hogy egy adott közösségbe ki és mikor hurcolja be a kórt, s mennyi az érintettek között az úgynevezett szuperterjesztő. Mindent összevetve ez a megközelítés jól működött. Továbbiak a cikkben