Hová tűntek a nővérek a kórházi ágyak mellől?

Aki betegként vagy hozzátartozóként járt mostanság kórházban, láthatta, mennyire kevés a nővér, és vélhetően meg is tapasztalta, milyen következményekkel jár a mindennapokban az utánpótlás hiánya, a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás okozta munkaerőhiány. A főnővérektől, ápolási igazgatóktól sok helyen már az is komoly logisztikát követel, hogy húsz betegre mindhárom műszakba be tudjanak osztani egy-egy ápolót, vagy hogy a műtétekhez legyen megfelelő számú szakszemélyzet - írta a Magyar Idők.

Nem volt még soha olyan magas a nővérek átlagéletkora hazánkban, mint napjainkban: több mint 44 év. A felnőttápolásban dolgozó mintegy 36 ezer szakember húsz százaléka elmúlt 54 éves, és mivel az idősebb generáció még 16-17 évesen kezdte a pályát, negyven év szolgálati idővel vagy rövid időn belül, vagy már most nyugdíjba mehet. A műtőkben dolgozóknál még rosszabb az arány, ott az alig 3500 szakemberből több mint 800 betöltötte már az 54. életévét - írja a lap.

Jelenleg csaknem 81 ezer egészségügyi szakdolgozó van az országban, közülük 46 500-an dolgoznak ápolóként.

Az egészségügyben, ahol a szakdolgozók 95 százaléka nő, a többség már nem várja meg az öregségi nyugdíjkorhatárt, amint megvan a negyven szolgálati éve, távozik. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint ezzel nem is lenne baj, ha legalább annyi pályakezdő jönne, ahányan nyugdíjba mennek. Csakhogy az életkori görbék alapján a kilépők száma még évekig meg fogja haladni az új belépőkét, Balogh Zoltán úgy számol, a mélypont 2020-2022 táján várható. Akkor a jelenlegi 8,5-9 ezerrel szemben legalább tízezer szakemberrel kevesebb lesz a szükségesnél csak a felnőttápolásban, tehát a belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati, urológiai stb. osztályokon, és további ezer szakdolgozó hiányzik majd többek között a gyermekellátásból, a műtőkből, a laborokból, és akkor még nem beszéltünk a már most sokkal rosszabb helyzetű szociális ellátásról.

A MESZK közelmúltban rendezett konferenciáján ismertetett felmérés szerint a vidéki kórházaknak – legalábbis rövid távon – nem kell komoly munkaerőhiánytól tartaniuk, mert a kilépők és az új belépők aránya és képzettsége is kiegyenlített, a korábbi pályaelhagyó középkorú szakképzett ápolók közül is vannak visszatérők. Budapesten azonban legkésőbb nyolc-tíz éven belül drasztikus méreteket fog ölteni a nyugdíjba vonulók miatti létszámhiány, és egyre nehezebb lesz kellő számú szakképzett ápolót beosztani, mert ha egyáltalán, mindinkább csak szakképzetlen fiatalok jelentkeznek az álláshirdetésekre. Itt komoly gond az is – teszi hozzá Balogh Zoltán –, hogy mivel rengeteg a munkahely, csak az Üllői út mentén tucatnyi lehetőség választható. Ezt a munkáltatók ki is használják, és egymásra licitálva gyakorlatilag egymástól lopják a nővéreket.

Erre még rátesznek egy lapáttal a magánszolgáltatók, akikkel viszont már fizetésben, munkakörülményekben nem tudnak versenyezni az állami intézmények. – Aggódva figyeljük, hogy hamarosan megnyílik egy nagy magánkórház Budapesten, ahol többtucatnyi orvosra, ápolóra lesz majd szükség. De a kamara sem ez ellen, sem a „bérnővér-foglalkoztatás” ellen nem tud mit tenni, pedig akik vállalkozóként vagy munkaerőközvetítőkön keresztül vállalnak munkát több intézményben is, egyszerűen nem rendelkeznek kellő helyismerettel. Csakhogy a nővérhiány miatt az intézmények még az ilyen félmegoldásokba is belemennek. A kórházak ápolási igazgatói már úgy fogalmaztak: komoly morális kihívás elé állítja őket a biztonságos betegellátás megtervezése.

Az ÁEEK adatai alapján, azt, hogy 2017-ben összesen 243 770 egészségügyi szakdolgozó szerepelt az alapnyilvántartásban (ők azok, akiket egészségügyi szakképesítéssel egyáltalán nyilvántartanak), de csak 106 318 a működési nyilvántartásban szereplők száma (ahová azoknak kell bejelentkezniük, akik bármely magyarországi egészségügyi szolgáltatónál munkát vállalnak, legyen az állami vagy magán). De hogy hol van a kettő közötti több mint százezer ember, azzal kapcsolatban legfeljebb találgatni tudunk.

Szinte biztos, hogy közülük ezres nagyságrendben jelenleg is külföldön dolgoznak. Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ éves statisztikái alapján csak a 2005 és 2015 közötti tíz esztendőben több mint négyezer ápoló és szülésznő kérte ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges jóhírnév-igazolást, ami nem jelenti azt, hogy élt is a lehetőséggel, ám erről nincs információ.