A Szegedi Orvostudományi Egyetem oktatói címével rendelkezik, s a nyáron vette át a címzetes egyetemi docens kitüntető címet. Az orosházi kórház osztályvezető főorvosával, aki a gyógyító munka és számtalan szakmai feladata mellett Szegeden oktat magyar és külföldi orvostanhallgatókat - a beol.hu portálja beszélgetett.
— A rektortól átvett kinevezéséhez gratulálunk. A szakmai ranglétrán ez egy újabb mérföldkő?
— Köszönöm. Annál is inkább megtiszteltetés ez számomra, mert igaz, hogy a gyógyító munkát Szegeden kezdtem, de a klinikáról 25 éve elcsábítottak, oda már csak tanítani járok. A docensi kinevezés szól ennek az oktatói, valamint a kutatási területen elért eredményeknek, a szakmai munka megbecsülésének. Oktatóként egyébként a betegágyak mellett angolul a külföldi hallgatóknak adom át a gyakorlati ismereteket, a magyar egyetemistáknak pedig az elméleti képzésében veszek részt, mint belgyógyászatot tanító.
— Kondorosi fiatalként a családjukban volt hagyománya az orvoslásnak? Miért döntött a belgyógyászat mellett?
— A családban nem volt orvos. A biológia iránti vonzalmam általános és középiskolában egyre erősödött. Orvosi pályára készültem, második próbálkozásra sikerült maximális ponttal bejutnom az egyetemre. Mindig alacsony volt a vérnyomásom, egy helyben nem tudok hosszú ideig álldogálni. Műtéti szakmát ezért nem választottam. A gyermekgyógyászat foglalkoztatott, de beláttam, ha egy gyermeket nem tudnék meggyógyítani, az a kudarc feldolgozhatatlan. Így lettem belgyógyász. Dr. Varró Vince (idén ünnepeljük 95. születésnapját) készített fel engem is a szakmára, formált az életre.
— 25 év alatt sokat fejlődött az orvostudomány. Ön a napokban tért haza egy birminghami kongresszusról. Gyakran vállal előadásokat és az önképzés számos módját. Ennyi munkatapasztalattal miért tartja ezt fontosnak?
— Igényem van a tanulásra. Magamat belgyógyásznak tartom, miközben a szakma egységes szemlélete már nem létezik. Kiváltak szakmacsoportok, lehetetlen követni a szakterületek fejlődését. Próbálok lépést tartani, hogy rálássak a kollégák eredményeire. Osztályvezetőként ez nélkülözhetetlen.