Huszonötezer anya tapasztalata a magyar szülészeti ellátásról

Az Ablak a világra nevű projekt kérdőíves felméréssel, csaknem 25 ezer anyai tapasztalaton keresztül térképezi fel a magyar szülészeti ellátást, és az eredmények kórházakra lebontva segítik a szülés előtt álló kismamák tájékozódását. Interjú az nlc.hu-n a projekt megálmodójával, Pleván Timivel. 

Mi indította el az Ablak a világra projektet?

Az vitt bele, hogy elkezdtünk a férjemmel egy újabb baba gondolatával barátkozni. Ikerlányaink vannak, császármetszéssel szültem őket, és nekem természetes lett volna, hogyha testvérük lesz, ő hüvelyi úton jöjjön a világra. Megdöbbenve szembesültem azzal, hogy ez másoknak korántsem ilyen egyértelmű. A VBAC-et (a császármetszés utáni hüvelyi szülést) csak orvosok és szülészeti szakemberek maroknyi csapata támogatja, és külön nyomozás kideríteni, hogy kivel, hol van rá esély, és milyen keretek között. Amikor elkezdtem utánajárni, egyforma posztok sorára bukkantam. Tipikus, visszatérő kérdésekkel találkoztam, amikre ugyanazok a válaszok érkeztek. Zavart, hogy miért nincsenek ezek összegyűjtve. Ne szívassuk már magunkat, gondoltam, fogjunk egy Excel-táblát, ránézel, ott a válasz. Végül úgy döntöttem, hogy összerakok egy kérdőívet.

Kicsit hosszabbra sikerült.

Ez nem megy úgy, hogy nem kezdesz el tájékozódni, rengeteg tanulmányt olvastam hozzá. Közben megformálódott bennem a gondolat, hogy itt valójában nem a VBAC a lényeg, hanem hogy jó lenne képet kapni a teljes hazai szülészeti ellátásról, mert ezzel kapcsolatban is ugyanazok a kérdések forognak mindenhol. Aki terhes lesz, szeretné tudni, hogy mi vár rá a szülés során, hogy fognak vele bánni, hogyan menjen bele az ismeretlenbe, nem tudja pontosan, hogy milyen beavatkozások vannak – gátmetszés, császármetszés, burokrepesztés, indítás, fájdalomcsillapítások –, egyáltalán mire jók ezek, mire kell figyelni. A legtöbben nincsenek tisztában azzal sem, hogy milyen jogaik vannak, miről dönthetnek, miközben életet adnak egy babának, és mi az, ami orvosi kompetencia.

Aki várandós, az kérdez. Kérdez a játszótéren, a boltban, az anyukás kerületi és kórházi csoportokban, a szomszédban, a sógornőtől… Egymást kérdezzük. Vagy nem kérdezünk, és nem tudunk semmit, mert az ellátás részéről ritkák és hiányosak az adatközlések.

Végül egy komplett hazai szülészeti ellátást feltérképező kérdőív született. Egyben látva a sok személyes történetet, objektívabb talajra lehet helyezni, amit tudunk.

Eddig az volt a felállás, hogy a civilek azt képviselik, hogy változást szeretnének a szülészetben, ezzel szemben az orvosok, azt mondják, hogy minden oké, nincs itt semmi látnivaló. Nem tudtunk konkrétan beszélni, mert nem voltak adatok. Hát most már vannak. Ha eddig állítottunk valamit, arról, hogy mi történik az anyákkal, azt könnyen lesöpörhette akárki, hogy „ugyan, ez csak két vagy három édesanya siránkozása”. Azt szeretem ebben a kutatásban, hogy a számok által kézzelfoghatóvá válik, hogy nem erről van szó. Ez huszonötezer anya tapasztalata. Nem fogom lezárni a kérdőívet, és reméljük, hogy összegyűlik 35, 45 aztán 100 ezer – és egyre kevésbé lehet majd félvállról venni őket.

...

Egy ilyen kutatás tud segíteni választani, hogy melyik kórházba menjek szülni, ahol nekem jobb lesz, vagy úgy érezhetem, hogy nagyobb biztonságban lesz a babám?

Ezért készültek kórházanként a statisztikák, és úgy van fent a honlapon, hogy össze tudd hasonlítani, hogy Kiskunhalasra menj vagy Szegedre. De ahhoz, hogy ez valóban megtörténhessen, még sok-sok anya tapasztalata szükséges, hogy beérkezzen