A nem biztosítottak száma folyamatosan nő. Négyszázezer fölé 2012-ben, ötszázezer fölé pedig 2015-ben emelkedett.
A fiatal felnőttek közel 20 százaléka nem biztosított Magyarországon, a 23 és 40 év közötti korosztálynak pedig több mint tizede nem jogosult egészségügyi ellátásra. Alulról porlad szét a társadalombiztosítási rendszer, amelyhez az Orbán-kabinet december végén anélkül nyúlt hozzá, hogy felmérte volna, milyen pusztítást végzett a Gyurcsány-féle 2006–2007-es reform, és hogyan tetézte ezt később saját – más tekintetben sikeres – szegénypolitikája. A július elsejétől bevezetendő szigorítás célkeresztjébe néhány tízezer potyautast és külföldön élő magyart képzeltek, de helyette százezerszámra találnak a tb-ből kirekedőket. A válaszonline riportja megmutatja a magyar egészségbiztosítás rejtett arcát – a tervek szerint júliustól hatályos intézkedések tükrében.
Sinkó Eszter szerint számos olyan társadalmi csoport létezik, amely nem azért nem fizet, mert nem akar, hanem mert nem tud. Ő tehát egyetért a Magyar Orvosi Kamarával, amely szerint a végrehajtási rendeletek meghozatalánál korrigálni kell a karácsony előtt elfogadott törvényt.
Százezerszámra élnek ugyanis magyarok, akiknek nincs jogosultságuk egészségügyi ellátásra a sürgősségi beavatkozáson kívül.
S hogy ezt honnan tudjuk? A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) minden évben nyilvánosságra hozza az egészségügyi ellátásra jogosultak számát, a Központi Statisztikai Hivatal pedig a lakosságét, a kettő különbsége kiadja az ellátásra nem jogosultakat. 2018-ban 591 ezer ember tartozott ebbe a körbe. (A számot valamelyest módosíthatja, hogy a biztosítottak között vannak itt élő külföldiek, a nem biztosítottak között pedig itthoni lakcímüket megtartó, de külföldön dolgozó magyarok.)
A majd’ hatszázezres szám sokkolóan magas, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek és a nyugdíjasok kivétel nélkül jogosultak a térítésmentes gyógyításra. A félmilliónál is nagyobb tömeget tehát az aktív korú lakosság körében kell keresni. Továbbiak a teljes cikkben