Így próbálták gyógyítani az epilepsziát

Az ókori rómaiak szokásairól rengeteg legenda kering, egy részüknek semmi valóságtartalma nincs (például annak, hogy a vomitóriumot használták arra, hogy hánytassák magukat a lakomák közben), de bőven van olyan is, amit a történészek többé-kevésbé elfogadott tényként kezelnek. Ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy nagyon furcsa praktikákkal igyekeztek gyógyítani az epilepsziát: például gladiátorvér és emberi máj fogyasztásával, írja a Telex. 

Az epilepsziát már az ókorban is ismerték, annyira, hogy a neve is a görög epilambanein szóból származik, aminek a jelentése „megragadni, fogva tartani”. Már a Kr. e. 450-1500 közötti indiai orvoslás, a Kr. e. 2000-ben keletkezett babilóniai táblák és Hippokratész (Kr. e. 5. század) is komoly betegségnek tartották, és korrektül leírták az epilepsziás rohamok tüneteit.

Az első és a hatodik század között több teológiai és orvosi író számolt be arról, hogy a rómaiak gladiátorvért és -májat használnak az epilepsziások kezelésére. A halott gladiátorok vérének csodás tulajdonságokkal való felruházása valószínűleg az etruszk temetkezési szertartásokból fakad. Bár ezek hatása a Római Köztársaság idejére elhalványult, a gladiátorok vérének mágikus felhasználása évszázadokon át folytatódott. Nemcsak az epilepsziások, egészséges emberek is fogyasztották, akik életerősebbé akartak válni.

Mivel az epilepszia spontán is gyógyulhat, és a tünetei egyébként sem állnak fenn mindig, valószínűleg volt olyan alkalom, amikor ez a gyógymód „segített” a betegeken, így igazoltnak érezték a használatát, írja a Telex.