Így senkinek sem jó ez a rendszer

Az egyik oldalon látjuk a havi kétszáznyolcvan órát dolgozó és a korrekciók ellenére még mindig alulfizetett egészségügyi dolgozók hadát, míg a másikon a betegség miatt amúgy is szorongó, kiszolgáltatott emberek tömegét. El van keseredve a széthajtott doki és az ápolószemélyzet, de bizony el van keseredve az a beteg is, akivel folyosónyi ember előtt közlik két büfi között, hogy rákja van - olvasható a Magyar Nemzet online Fejlövés blogjában.

A nagy alrendszerek egyik leginkább konfliktusokkal terhelt területe az egészségügyi rendszer. Nem csupán a politikai adok-kapok, hanem a mindennapok szintjén is érződik az évtizedek óta mérgező pszichózis, s az a gond, hogy ezen nem csak és kizárólag anyagiakkal lehet(ne) javítani. Van, ami pénzben nem fejezhető ki – például a bizalom és az együttérzés, vagy éppen a felelősség –, és nem is fejleszthető anyagiakkal.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a Magyar Kórházszövetség frissiben lett elnöke egy interjúban pedzegette az orvostársadalom és a szakszemélyzet társadalmi megítélését. És tényleg korrekten szól a helyzetről, mert „sokszor a betegek is joggal panaszkodnak az ellátórendszerre, ugyanakkor mi is gyakran kapunk indokolatlan és durva reakciókat a kórházi életben, és számos kollégán látjuk, hogy kiábrándult az őt ért – a társadalom részéről érkező – megaláztatások miatt".