Így változtunk meg a járvány alatt

Nemcsak a kormány kezeli máshogy a koronavírus második hullámát, hanem mi magunk is. Mi változott meg bennünk a két hullám alatt? Szakemberekkel beszélgetett a hvg.hu.

A koronavírus második hulláma jól láthatóan más, mint az első, és nem csak azért, mert magasabb a fertőzöttek száma: jóval lazábban kezeli a magyar kormány, de ami még látványosabb, hogy a lakosság is egész máshogy viszonyul az újra ránk leselkedő veszélyhez, mint márciusban. Ez hol abban nyilvánul meg, hogy ölre megyünk egymással a buszon a maszk viselése miatt, hol pedig abban, hogy bármiféle félelemérzet nélkül szervezünk kertipartit a gyerekünk születésnapjára.

De miért reagálunk ugyanarra teljesen másképp pár hónap eltéréssel? Minden jel szerint azért, mert a koronavírus nemcsak széles körben ismertette meg a home office hasznát és lett tőle világos, hogy tényleg lehet online bulikat szervezni, de minket is megváltoztatott. Az okokat nagyjából lehet tudni, de azt nem, hogy milyen irányú lesz összességében ez a változás.

Először csak túlélni akartunk, ezért kirámoltuk a boltokat

“A koronavírus első hónapja egy abszolút trauma volt, és ilyenkor előkerül a Maslow-piramis (vagyis az egymásra épülő emberi szükségletek hierarchiája), amelynek a legalsó szintje az életben maradás. Azonnal kiraboltuk az összes élelmiszerüzletet, kihagytuk a gondolkodást, helyére az életösztön került. Volt egy külső félelem és ilyenkor regresszióba kerülünk. Ez egy gyerekkori állapot, amikor a félelem által befolyásolhatók vagyunk és kívülről várjuk a segítséget és az instrukciókat is” – mondta a Kasza Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, aki kiemelte, hogy még a világháborúk idején sem volt olyan katasztrófa, ami az egész világot érintette, erre pedig nem volt felkészülve senki.

...

Másodszorra már gondolkodunk is

A második hullám már nem regresszív állapotot hozott elő, ehelyett elkezdtünk kognitív szinten gondolkodni. “Már nem az ösztöneink irányítanak, hanem megjelent a ráció, elkezdünk elemezni és információt gyűjteni. Rájöttünk az első hullám alatt, hogy sok mindenre vagyunk képesek, alkalmazkodtak a vásárlási szokásaink és a barátainkkal folytatott kapcsolataink is.” Tehát az előkerülő maszktudatosság és az ezzel kapcsolatos agresszív viselkedés (akár használó, akár tagadó szempontból) épp úgy az alkalmazkodás része, mint a lazábban kezelt találkozás a barátokkal. “Ez a vírus már nem az első bomba a háborúban, hanem a háború harmadik éve, amikor már van információnk a vírusról, és megtanulunk vele együtt élni.”

További részletek a cikkben.