Ilyennek kellene lennie a jó egészségügynek

Az esélykülönbség felszámolásával kell kezdenie a következő kormánynak – állítja Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter, aki most Havas Szófiával, az MSZP szakpolitikusával készített javaslatot arra, hogy milyennek kellene lennie a jó egészségügynek - ismertette a népszava.hu. A mit tanultak a saját kormányzati ciklusuk kudarcából – kérdésre mindketten rávágják: túl sok mindent.

Az MSZP szakpolitikusa, Kökény Mihály szerint például azt, hogy nem lehet, nem szabad félbehagyni megkezdett reformokat. Az utóbbi negyedszázad egészségpolitikai kísérletei, a politikai botrányokkal kísért visszalépések, nem vezettek sehová. Sőt súlyos – emberi életévekben mérhető – károkat okoztak. Pedig sok ígéretes terv volt: köztük az irányított betegellátási rendszer (veresegyházi modellkísérlet), amelynek egyes elemeit ma is próbálgatja a kormány. Tehát, ha nem engedjük felszámolni, ma talán kevesebb lenne az orvos nélkül maradt terület az országban.

A vizitdíjról is bebizonyosodott azóta, hogy lenne helye a rendszerben, sok országban így egészítik ki a finanszírozást, csakhogy azóta ebből a politikusok szitokszót csináltak. Az is látszik, hogy az egészségi állapotok javításához már nem elég pusztán több pénzt tenni az ágazatba - mondta.

Az egészségügy nagy hazugsága, hogy a meglévő forrásokból mindenki, mindent, azonnal és jó minőségben megkaphat, de ez rég nem igaz -mondta el Havas Szófia. Aki csak egyszer is járt, mondjuk egy sürgősségi osztályon, megtapasztalhatta, hogy hosszú órákat kell várnia, mert nincs elég orvos, ápoló, eszköz". A társadalom szegényedésével, öregedésével egyre több a beteg. Nincs mese, ki kell választani, hogy a „mindenkinek mindent és azonnal" elvárásból, melyiket lehet nyújtani.

Kökény szerint az államosítás elsülhetett volna jól is, például szervezettebbé tehették volna az ellátást, de nem tettek semmit, az új rendszer egyetlen előnyét sem aknázták ki. Nagy baj az is, ami a betegekkel történik: soha nem voltak kiszolgáltatottabbak, mint most. Az ellátók felett nincs szakmai kontroll, nincsenek áttekinthető betegutak. Például, ha valaki veszi a fáradtságot és elmegy szűrésre, netalán kiderül, van valami problémája, akkor lehet, hogy soha nem jut el a megfelelő ellátóhelyre. A betegnek nincs gazdája, a háziorvos csak korlátozottan rendelhet számára vizsgálatot. A diagnózis megállapítása, a kezelés egyes elemei pedig nem épülnek egymásra. A kettős interjú itt olvasható