Segít a kommunikációban, a betegek és a hozzátartozók megnyugtatásban, biztatja őket, valamint emlékeztet, hogy van egy Isten.
Míg a gyülekezeti lelkész az élete főbb állomásain – keresztelés, konfirmáció, házasságkötés és temetés – kíséri végig az embert, addig a kórházlelkész leginkább az életnek egy szeletét, főként a szenvedést, a betegséget, a nehézségeket látja – mutat rá a Magyar Nemzetnek adott interjúban Donhauzer-Drabik Rózsa, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Kórházlelkészi Szolgálatának lelkipásztora, aki jelenleg az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi osztályán, és a Dél-pesti Centrumkórház hospice részlegén is kórházlelkészként szolgál.
Mint mondja, ő egyfajta mediáló szerepet tölt be a beteg, a hozzátartozó és az egészségügyi személyzet között. Segít a kommunikációban, a betegek és a hozzátartozók megnyugtatásban, biztatja őket, valamint emlékeztet, hogy van egy Isten, aki gondoskodik róluk, és a nehéz helyzetekben is jelen van.
– Számomra nagyon fontos, hogy senki se éljen át egyedül nehézségeket, és tudom azt, hogy egy öt-, tíz-, húszperces jelenlét is milyen biztonságot ad. Ilyenkor nem azt adom, ami bennem van, hanem amit Istentől kapok, így az Ő szeretetét, békességét és nyugalmát próbálom belevinni ezekbe a helyzetekbe. Valamikor szavakkal, valamikor azzal, hogy csendben ülök a másik mellett és imádkozom, vagy egyszerűen a kezemet a kezére teszem, hogy érezze, nincs egyedül – fogalmaz a református kórházlelkész, aki egy nap alatt tizenöt-húsz embert is meghallgat.
– A betegágy mellett zajlanak a legőszintébb beszélgetések, mert az embereknek őszinte kérdéseik vannak, én pedig abban próbálok segíteni, hogy megtalálják a válaszokat. Ilyenkor azonban, amikor a beteg elmondja, ami benne zajlik és sebezhetővé teszi magát, akkor mentő szeretettel kell felé fordulni, hangsúlyozva azt, hogy van, akinek fontos, van, aki szereti, illetve segíteni abban, hogy elhiggye: ezek nem csak frázisok és nem csak klisék. Emellett nagyon fontosnak tartom a hitet, a humort és hálát is. Isten ugyanis sokféle erő-, öröm-, és hálaforrást ad nekünk, csak ezekben a nehéz helyzetekben elfeledkezünk róluk – mutat rá.
Továbbiak a teljes cikkben