Sok helyre hívják a nyugdíjas létbe süppedt kortársait kimozdítani apatikus állapotukból.
Az időskori elbutulás megelőzésében segítenek a társasjátékok. Mindenkinek ki kell választani azokat a játékokat, amelyekben a képességeinek megfelelően szorongás nélkül, sikerélményekkel gazdagodhat. Először csak magának, majd hozzá hasonló társainak is megoldást keresett Huszka Éva, hogy kitörjenek a nyugdíjasok bezárkózó, depressziós világából – írja a Népszava – online.
Megszenvedtem a nyugdíjat – fogalmazott a volt testnevelő tanár, majd önkormányzati szakember, pedig maga kérte a lehetőséget. Két évig tornákat szervezett a kortársaknak, járta a tanfolyamokat, de kevésnek érezte a kihívásokat. A Zsigmond Király Egyetem Nyugdíjas Akadémiáját látogatva kapott kedvet a tanuláshoz, 61 évesen beiratkozott a felsőoktatásba és két év alatt gerontó-andragógus mesterdiplomát szerzett.
Önbizalmat kaptam, nőtt az önértékelésem, sikerélményeket szereztem és egyre jobban ki tudom magam fejezni bármilyen helyzetben – sorolta a tanulás előnyeit Huszka Éva, hozzátéve, hogy diplomamunkájához olyan témát keresett, ami sokaknak kitörési lehetőséget kínál a nyugdíjasok mentális bajaiból. A társasjátékok gyógyító, megelőző szerepéről fogalmazta meg gondolatait, amivel a jelek szerint sokak számára fontos kérdésre talált megoldást, hiszen azóta sokfelé hívják, hogy segítsen „lázba hozni", kimozdítani a kortársait, vagy a képességeiket valamilyen betegség miatt fiatalabban elvesztő betegeket, netán sérülteket is.
A legfontosabb, hogy mindenki találja ki azokat a visszatérő tevékenységeket, amiben jól érzi magát az otthonán kívül, s ami örömöt okoz neki – határozta meg a legfontosabb feladatot, hozzátéve, hogy a játék egyben folytonos tanulási folyamat is, ami élénkíti az agyműködést, tehát természetes védekező mechanizmus a bezárkózás és az elbutulás ellen, sőt, segíti a traumák feldolgozását is.