Javulnak a trendek, de bőven van mit tenni

Az OECD idei jelentése szerint Magyarország bruttó hazai termékének 20,6 százalékát költi szociális kiadásokra, ami nemzetközi összehasonlításban átlagosnak mondható, de az arányok szélsőségesek: a nyugdíjakra viszonylag sokat, az egészségügyre keveset költünk, olvasható a Heti Válasz című lapban.

A Tárki 2016-os Társadalmi riportja szerint „bár a trendek javulnak, de Magyarországon rosszabb az egészségügyi állapot, mint az ország fejlettsége alapján elvárható lenne". Az egészségügy területén forráskivonás zajlik: míg 1992-ben a GDP 6 százalékát fordította egészségügyre az akkori kormány, 2015-ben az arány már csak 4,7 százalék volt. 1992-ben az egy főre jutó magyar egészségügyi közkiadás az EU–15 átlagának 52 százaléka volt, 2013-ban már csak 37 százaléka. Szinte minden területen romlottak a mutatók: a várható élettartam 5 évvel marad el az uniós átlagtól, az egészségben eltöltött évek száma csökkent, az ellátáshoz való hozzáférés és annak egyenlőtlensége összességében rosszabbodott, a lakosság önfinanszírozásának mértéke nőtt, a strukturális, hatékonysági, racionalizálási problémák és a korrupció továbbra is fennállnak.

Kulcsproblémává vált az egészségügyi dolgozók, ezen belül is az orvosok elvándorlása.

Ugyanakkor ne tagadjuk, 2007 és 2016 között reformintézkedések is történtek, amelyek javították a lakosság egészségüggyel kapcsolatos véleményét. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár 2016. márciusi reformjavaslatát elfogadta a kormány; egy októberi kormánydöntés pedig év végéig 55 milliárd forintot fordít gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatására  (ez nagyrészt technikai átcsoportosítás - WO szerk.) és az összevont szakellátás finanszírozására, illetve 14 milliárd forintot az alapellátásra. A legégetőbb probléma, a fizetésemelés terén is előrelépés történt.