''Jogi szempontból a szívhangrendelet nem számít szigorításnak''

Mivel az aktuális politikai hatalom évtizedek óta nem érez társadalmi nyomást, hogy érdemben hozzányúljon az abortuszszabályokhoz, ezért nem is foglalkozik vele, csupán időnként gesztusokat tesz mindkét oldalnak – nyilatkozta a 24.hu-nak Balogh Lídia, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa, akit a szívhangrendelet apropóján többek között arról is kérdeztek, mennyire szigorú a hazai szabályozás, melyek a női jogvédők leggyakoribb bírálatai, csillapítható-e a terhesség-megszakítást választó nők traumaélménye, illetve merre tart a világ abortuszügyben.

Idehaza milyen szélsőséges nézetek fogalmazódnak meg az abortuszhoz való joggal kapcsolatban?

Nincs olyan releváns szélsőséges álláspont, amely nyomást tudna gyakorolni a döntéshozókra. Sőt, kifejezetten magyar sajátosságnak számít a régióban, hogy a XX. század közepétől igazából nem zajlottak érdemi társadalmi viták erről a kérdéskörről. Az államszocializmus évtizedei alatt a politikai vezetés érdekei formálták a szabályozást, ami ráadásul igazodott ahhoz, amit erről a Szovjetunióban gondoltak. A rendszerváltás után nagyon hamar kialakult a jelenlegi jogi keret, ami egyébként a tartalmát tekintve átvette a szocializmus alatti szabályozást, és azóta sem folytak igazán nagy társadalmi viták ebben a kérdésben. Mivel az aktuális politikai hatalom évtizedek óta nem érez olyan társadalmi nyomást, hogy érdemben vagy jelentősen hozzányúljon a jogi szabályozáshoz, ezért nem is foglalkozik vele, csupán időnként gesztusokat tesz a liberális vagy a konzervatív oldalnak.

Mint például?

Mint például legutóbb az úgynevezett szívhangrendelettel, amely nyilván népszerű az ebben a kérdésben konzervatív álláspontot képviselők körében, ugyanakkor néhány nappal később Orbán Viktor leszögezte, hogy a kormány semmilyen formában nem készül az abortusztörvény megváltoztatására, amivel megpróbálta megnyugtatni az ebben a kérdésben liberálisabb álláspontot képviselőket. Sokan felhördültek, amikor 2011-ben bekerült az Alaptörvénybe alapjogként a magzati élet védelme, ami akár úgy is értelmezhető, hogy ez a passzus bármikor aktivizálható egy abortuszszigorítás legitimálására. Ez igaz, politikai akarat megléte esetén nyilván aktivizálható lenne, ám az elmúlt évtizedben ennek végül nem volt komoly jele. És amíg nincs érdemi társadalmi nyomás, addig politikai akarat sem lesz hozzá. Egyébként a magzati élet védelmének bekerülése az Alaptörvénybe összhangban van az 1992 óta hatályban lévő törvénnyel, illetve a vonatkozó alkotmánybírósági döntésekkel is. Kevesen tudják, hogy az abortusztörvényként emlegetett 1992-es jogszabály hivatalos neve: a magzati élet védelméről szóló törvény.

Térjünk rá a szívhangrendeletre. Jogi szempontból szigorításról van szó?

Jogi értelemben nem, hiszen nem korlátozták az abortuszhoz való hozzáférés lehetőségét. Felidézném azt az 1991-es alkotmánybírósági határozatot, amely az abortusz kérdésével foglalkozott, és arra jutott, hogy az alkotmányos elvek, illetve az alkotmány szövege alapján nem lehet megállapítani, hogy az emberi élet mikor kezdődik, mikor válik jogalannyá egy ember, vagyis az alkotmány nem tud válaszolni az abortusz alapvető kérdéseire, ezt a feladatot a mindenkori – demokratikusan választott – parlamentnek kell megoldania. Méghozzá az addig érvényben lévő rendelet helyett törvény formájában, és a törvény megalkotása meg is történt 1992-ben, persze ennek részleteit és a végrehajtását lehet rendeleti úton szabályozni.

Világos, hogy most egy rendeletet módosítottak, de ettől még lehetne akár szigorítás is.

Nyilván igen, noha a normatív szabályozást ebben a kérdésben – ami ténylegesen szigorítást vagy enyhítést jelent – csak törvény révén lehet elvileg megváltoztatni, amihez pedig parlamenti felhatalmazás szükséges. Egy végrehajtó rendelethez jó esetben pragmatikus okokból nyúl hozzá az illetékes miniszter, mégpedig azért, hogy hatékonyabbá tegye az adott törvény alkalmazását. Mivel a szóban forgó törvény hivatalosan a magzati élet védelméről szól, így a mostani módosítás nem ellentétes ezzel, sőt a saját logikája szerint éppen a törvény célját próbálja szolgálni.

További részletek a teljes cikkben