Kalciumpótlás: csak tiszta forrásból

A modern ember azt gondolja, hogy a legtöbb egészségügyi probléma megoldható pirulákkal – miközben a civilizációs betegségek többsége kifejezetten életmód-eredetű, vagyis abból fakad, hogy elfelejtettünk egészségesen enni, inni és mozogni. Hogy a „csodabogyók" új, gyakran a kiinduló problémánál súlyosabb bajok forrásai is lehetnek, az kevéssé van benne a köztudatban, holott – a New York Times friss összeállítása szerint – még az olyan ártalmatlan szerekkel is ez a helyzet, mint amilyenek a naponta százmilliók által fogyasztott kalciumtartalmú étrend-kiegészítők – olvasható a nol.hu portálján.

Idén februárban az United States Preventive Services Task Force (a megelőzéssel foglalkozó népegészségügyi munkacsoport) egy ajánlást tett közzé, amely szerint a menopauza utáni életszakaszban lévő nők – szemben az eddigi gyakorlattal – tartózkodjanak a „tablettás" kalcium- és D-vitamin-fogyasztástól.

Több mint 130 releváns kutatási dokumentáció áttanulmányozása után ugyanis kiderült: arra nincs bizonyíték, hogy ezek az étrend-kiegészítők érdemben lassítanák a csontrendszer leépülését egészséges nők esetében, arra viszont utalnak jelek, hogy növelik a szív- és érrendszeri megbetegedések veszélyét.

Egyúttal az is világossá vált, hogy a kalciumpótlásnak létezik valóban hatékony és veszélytelen módja: a természetes kalciumforrásokban – például tejben, káposztafélékben, halban, olajos magvakban – gazdag táplálék fogyasztása. Ez persze rossz hír a gyógyszergyáraknak, viszont örömhír az élelmiszeriparnak – pontosabban az utóbbinak csak elméletileg, a valóságban ugyanis az Egyesült Államokban meredeken csökken a tej és a tejtermékek forgalma, méghozzá évtizedek óta (és ugyanilyen ütemben nő a cukrozott és szénsavas üdítőké, amelyeket nemcsak a csontritkulással hoznak összefüggésbe, de az elhízással és a 2. típusú cukorbetegséggel is). Ez a két jelenség különösen abban az életkorban fenyegető, amikor eldől, hogy mennyi kalcium épül be a csontokba, illetve, amikor a beépülési és a leépülési folyamatok egyensúlya először borulhat fel – vagyis a 10. és a 25. életév között.