Kampányolás helyett akár meg is oldhatnák az egészségügy problémáit

Az egészségügyi államtitkár immár napi szópárbajt vív a Tisza vezetőivel, őket téve felelőssé a fejlesztési források hiányáért, Kulja András, a párt szakpolitikusa viszont arra hívja fel a figyelmet a Népszavának adott interjúban, hogy Takács Péter a politikai kampányolás helyett akár már ma is megoldhatná az egészségügy egyes problémáit.

Takács Péter államtitkár a Magyar Nemzetben azzal vádolta meg önöket, hogy Brüsszelben kapott lista alapján látogatták meg azokat a magyar kórházakat, amelyeket a kormány már korábban szeretett volna felújítani, de nem kapott hozzá uniós pénzt. Volt ilyen listájuk?

Semmilyen listánk nem volt. Mi azokat a kórházakat és egészségügyi intézményeket látogattuk meg, amelyeket az elmúlt 15 évben a kormányzatnak bőven lett volna ideje és lehetősége felújítani. Odamentünk el, ahonnan jöttek jelzések. Amikor meghirdettük az első országjárást rengetegen írtak nekünk. Ez a kirohanás azért is érdekes az államtitkár úrtól, merthogy még a nyáron a kórházlátogatásokat „clickbait” politizálásnak hívta, most pedig ő maga csinálja.

Mi az, amit ehelyett már most, akár pénz nélkül is, megoldhatna az egészségügyi kormányzat a betegellátás problémáiból?

Például a betegutakat szervezetebbé, átláthatóvá lehetne tenni, hogy az orvosnak ne azzal kelljen töltenie az időt, hogy hívogatja az ágynyilvántartót, hogy éppen még hol, mi működik, ahová tovább lehet küldeni a beteget. Vagy bevonni a szakmát és egyeztetni velük, nem pedig kioktatni őket, meg politikai szerepvállalással vádolni mondjuk az orvosi kamarát. (...)

Van tervük az orvoshiány megoldására? Ismerik már azt a létszámot, ami a meglévő rendszer működtetéséhez, illetve egy szűkebb, de még szükséges ellátórendszerhez kellhet?

Ezek szerintem pont olyan kérdések, amelyek megoldásához legalább két ciklus kell. Mi egyelőre az adatgyűjtésnél és elemzésnél tartunk. S miután nagyon kevés a nyilvánosan elérhető, átlátható adat, járjuk a terepet. Most fejeződött be a munkának az a része, amikor az átfogó helyzetelemzés megtörtént, tisztáztuk, hogy mely területeken mik a legnagyobb problémák, s melyekben érhető el változás hat hónap, s melyekben csak négy év alatt. Az eszközöket illetően több lehetőség van, sajnos nem lehet még tudni, hogy egy sikeres kormányváltáskor milyen állapotban lesz az államkassza. Így egyelőre több megoldási tervvel készülünk. A Tisza Párt 11 pontjában is csak azért szerepel évenkénti 500 milliárd forintos többlet az egészségügyre, mert most úgy véljük ez az összeg biztosan előteremthető. De tudjuk, hogy ennyi pénzzel nemigen lehet az uniós átlagköltést sem utolérni. Amikor például még a nyáron körbejártuk a kórházakat, megdöbbentő volt látni, hogy a Szent János Kórházban a felújított új intenzív részlegen nem történt egyéb, minthogy szépen kifestették, de a régi százéves ablakok úgy maradtak. Kerültek úgynevezett split klímák is a kórtermekbe, csakhogy ez a típusú hűtőkészülék nem alkalmas egy intenzív osztályra, mert nem szűri a levegőt és könnyen megtelepednek benne az életveszélyes rezisztens kórokozók. Amikor nyáron éppen Vácon jártunk, találtunk működő klímát egy gyerekosztályon. Az ott dolgozók azt mondták: egy szülő adománya, de arról fogalmuk sincs, hogy az mikor volt utoljára tisztítva. Semmelweis Ignác országában valahogy az látszik, hogy az egészségügyi vezetés külön kezeli a kórházi fertőzést és potenciális fertőzésforrásokat, az ok-okozatot. De például egy sebészeti osztályon, fix, havi gyógyszerkeret van, ha az a hónap felénél vagy kicsit később elfogy, a főnővérnek arról kell döntenie, hogy a gyógyszerekről mond le vagy a magas protein tartalmú tápszerekről, ami a súlyos betegek sebgyógyulásához nélkülözhetetlen. Persze sok pénzbe kerül mindenhová megvenni a fertőtlenítőszert, meg mindig kesztyűt cserélni, de ahhoz nem kell atomfizikusnak lenni, hogyha ezeket összeadjuk, akkor az összköltség kevesebb lesz, mint mondjuk négy nyitott hasú műtétes, multirezisztens kórokozóval fertőzött beteget kihozni egy szörnyű szeptikus állapotból.

További részletek a teljes interjúban