Katasztrófához vezet, ha a tudományt megtagadjuk

A „majd én jobban tudom” hozzáállás katasztrófához vezet: ha a tudományt megtagadjuk, mindannyiunknak vége – állítja Kemenesi Gábor, aki a klímaváltozást tartja a legnagyobb kihívásnak, a járványok pedig csak ennek kísérői – miközben itthon elsősorban az inváziós rovaroktól és kullancsoktól lehet félnivalónk. A virológus alapvetően mégis pozitívan tekint a jövőbe, hisz abban, hogy az emberiség képes megküzdeni a kihívásokkal, illetve megtudjuk azt is, miért a denevéreket tartja a világ legcukibb állatainak, olvasható a 24.hu-n.

...

A pandémia éveiben nemcsak az álhírek tömege, hanem az illetékesek terelése, hallgatása is erősen gátolta a hiteles információk áramlását, a fejekben jobbára káosz uralkodott. A kutatók munkaköri leírásában nem szerepel a közvélemény tájékoztatása, Kemenesi Gábor mégis azon kevesek közé tartozott, akik kiálltak, elmondták az aktuális, objektív tényeket. Miért kezdett tudósként járványkommunikációba? 

Valahol ott kezdődött, hogy írtam a barátaimnak egy posztot a denevér-koronavírusokról, amit aztán több ezren megosztottak, és kérték, meséljek még erről. Ez egy olyan spirál, amibe, ha egyszer beleálltál, akkor mész és csinálod, mert látszik, milyen negatív hatása van annak, ha az emberek nem tudnak valamit. Mert akkor fordulnak az álhírek, az őrület felé. Információhiány esetén, ha mi, tudósok nem beszélünk, akkor a hülyeség fogja betölteni az üres teret.

Legyőztük a Covidot?

A vírust magát nem, hiszen van egy új, globálisan jelen lévő, légúti fertőzést okozó vírusa az emberiségnek. De a Covidot, a megbetegedést, amit okoz, azt talán igen. Önmagáért beszél, hogy 95 százalékkal csökkent a vírushoz köthető halálozás. De itt van még, folyamatosan csiszolgatja az eszköztárát, azonban olyan optimális helyzetben vagyunk, hogy most már a vakcinát is bármikor hozzáigazíthatjuk. Magánemberként elég annyi, hogy pórázt raktunk rá, és képesek vagyunk rajta is tartani. Virológusként ugyanakkor tud még meglepetéseket okozni, miután egyre több állati gazdát talál magának. Ezek a variánsok teljesen más közegben terjednek tovább, más hatások érik, és nem tudjuk, hogyha ezek képesek lesznek minket visszafertőzni, akkor hogyan viszonyulnak majd az eddig megszerzett immunitásunkhoz. A technológia viszont lehetővé teszi, hogy ez esetben a vakcinát gyorsan átalakítva fellépjünk majd ellenük, vagyis csak szakmailag érdekes a kérdés.

Laikusként leginkább úgy tekintünk vissza a covidos időszakra, mint amit a legjobb lenne kitörölni a múltunkból. Ön virológusként mit tanult a pandémiából?

Azt, hogy a világunk rendkívül sebezhető, törékeny, és amikor ilyen állapotba kerül, akkor sokan különféle anyagi és politikai érdekek mentén még súlyosabbá teszik a helyzetet.

Nem csak nálunk, az egész világon jellemző, a hatását pedig még most is érezzük: pártokat alapítottak, kampányokat építettek a tudomány tagadására. Nem gondolom normálisnak, hogy a kutatók halálos fenyegetést kapnak, mert teszik a dolgukat. Ez idáig el tud fajulni? Társadalmi katasztrófa zajlik, mert ha a tudományt megtagadjuk, mindannyiunknak vége. Mintha a csimpánzlétünk óta semmit nem fejlődtünk volna, csak ruhába bújtunk és házakat építettünk: amíg jól élünk, addig működik a világunk, de amint bármi gáncs van, kijönnek az indulatok.

A teljes interjú a 24.hu-n olvasható.