Kávézáshoz rohammentő? – megszólal a mentőfőigazgató

A járvány időszakában évente csaknem százhúszszor is megtették a mentők a Hold-Föld távolságát – mondja a Mandinernek Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója. A járvány időszaka nehéz terhet rótt a bajtársakra, ám most egy picit fellélegezhetnek: nemcsak kevesebb a beteg, de kevésbé súlyos az állapotuk is, mint akár egy évvel ezelőtt.

Mennyivel dolgoztak többet a mentők a járvány idején, mint békeidőben?

Ma van a születésnapunk, a mentők napja. Őszintén elmondhatom, hogy az elmúlt 74 évünkben nagyon sok mindent megéltünk, de ilyen hosszan, ilyen nagy terhelésnek kitéve és ennyire csúcsra járatva nem voltunk. A két év teljesítménye számokban úgy néz ki, hogy 2020 márciusától a mai napig majdnem 250 ezer fertőzött, vagy fertőzésgyanús beteget láttunk el a normál mentésünkön felül covid miatt. Ezen felül csaknem 2,5 millió PCR-mintavételt végeztek a bajtársaim. Ezalatt nyolcmillió kilométert tettünk meg, ami hússzor a Hold-Föld távolsága. Egy évben rendszerint negyvenmillió kilométert teljesítenek a bajtársaim, ami százszor a Hold-Föld távolsága. Erre rakódott plusz húsz, vagyis az elmúlt időszakban évente majd százhúszor is megtettük a Hold-Föld távolságát.

Óriási feladat volt ez, főleg úgy, hogy mellette működtettük ugyanúgy a mentési tevékenységünket, és nemcsak a coviddal kapcsolatos feladatokra fókuszáltunk. Nagy büszkeség, hogy ezt úgy tudták elvégezni a bajtársaim, hogy nem ingott meg bennünk a közbizalom. Olyannyira jól dolgoztunk, hogy tavaly az életveszélyes estekben 2 százalékot tudtunk javítani a kiérkezési időnkön. Hangsúlyozom, mindezt a covid árnyékában. Szerintem ez a legnagyobb értékünk. És ez ennek az időszaknak a legfőbb tanulsága.

Hogy bírták lelkileg a bajtársak? Mekkora volt a járvány idején a lemorzsolódás?

A járvány óriási lelki terhet rótt a bajtársi közösségre. A különböző hullámok különbözőképpen raktak terhet ránk. Amikor még nem volt oltás, a betegségtől való félelem volt nehéz, és látni azt a rengeteg súlyos beteget, akiket vittünk a második-harmadik hullámban. Nyilván az általános bizonytalanság, valamint a bezártság, a mentődolgozókra is hatott. Később, amikor az oltások elindultak és láthatóan csillapodtak a számok, megjelent a bajtársak körében a remény. Ez mérhető is volt: van egy pszichológus és mentálhigiénés csoportunk, akik az elmúlt évtizedben soha ennyit nem dolgoztak, mint az elmúlt két évben, gyakorlatilag 0-24 órában. Nemcsak mentőszolgálaton belüli, hanem akár kívüli konfliktusokkal, élethelyzetekkel, krízisekkel is megkeresték őket a bajtársaim. A mentális támogatással tudtuk ezt ilyen jól átvészelni. Amellett a fizikai támogatás mellett, amit mindig igyekszünk a bajtársaknak biztosítani, akár pihenőidővel, akár a sportegyesülettel. Ezeknek köszönhetően sikerült elérni, hogy a járvány idején nem volt érdemi lemorzsolódás a mentőszolgálaton belül, még néhány százalékos növekedést is el tudtunk érni az elmúlt évekhez viszonyítva. Stabil a nyolcezer ötszáz fős mentődolgozói állományunk.

További részletek a cikkben.