Kegyetlenség vagy színtiszta észszerűség?

A Contergan nevű hányinger csökkentő bevezetése az ’50-es évek végén óriási botrányba fulladt: már kapható volt a patikákban, miután kiderült, hogy a terhes anyáknál tragikus mellékhatás lép fel. A gyerekeik csonka végtagokkal születtek, néhány kicsi pedig bele is halt a mellékhatásokba. Világszerte több mint tízezer babát érintett az eset mire kiderült, hogy a bajt a gyógyszer okozza – írja a figyelo.hu. Azért, hogy ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, az ágazati cégek rengeteg időt és energiát fektetnek a tesztekbe.

A gyógyszerek legtöbbjénél a fejlesztési idő akár 10-12 évig is elhúzódhat. És hogy mennyibe kerül mindez a vállalatoknak? Alsó hangon 1,4 milliárd dollárba, de vannak olyan becslések, amik szerint a végső számla az 5 milliárd dollárt is elérheti. És itt most csak azokról a készítményekről beszélünk, amik végül elérik a piaci bevezetést. Sok kísérleti anyagba száz milliókat ölnek mire kiderül, hogy nem lesz belőlük életképes termék.
Az embereken csak több évnyi kutatás után kezdik el tesztelni a gyógyszermolekula-jelölteket, mégis előfordul, hogy még ebben a fázisban is komoly meglepetések érik a cégeket. Roppant ritka az ilyesmi, de tavaly Franciaországban például egy fájdalomcsillapító kipróbálásába belehalt egy ember.

Pont azért, mert minden egyes fejlesztés óriási –főleg pénzügyi– kockázatokkal jár bizonyos betegségek gyógyításával nem is éri meg foglalkozni. Ilyenek például az úgynevezett „árva betegségek" vagyis azok a kórok, amik 10 ezer emberből kevesebb, mint ötöt érintenek. De van, hogy a gyakori előfordulás se elég biztosíték: a köznyelvben időskori elbutulásnak is hívott demencia például lassan népbetegséggé válik. Jelenleg világszerte 47 millió embert érint, de ez a szám a becslések szerint 2050-re fel fog menni 100 millióra. Viszont maga a demencia egyszerűen túl bonyolult: a gyógyításával ezért nem éri meg foglalkozni (az elérhető készítmények csak az állapotromlást tudják lassítani és nem is kifejezetten a demencia kezelésére lettek kifejlesztve).

A felsoroltak mellett az ágazati cégek üzleti modelljét egyébként még egy tényező nehezíti: a hatóanyagok szabadalma általában ugyanis csak 20 évig tart. Ezután a gyógyszer „receptjét" bárki szabadon használhatja. Tehát a fejlesztésbe ölt milliárdokat két évtized alatt vissza kell termelni, mert utána az eladások a konkurencia miatt jó eséllyel hamar elapadnak. Ez nem is tűnik kevés időnek, igaz? Csak hogy a szabadalmat még a fejlesztés elején adják ki: mire a patikákba kerül a gyógyszer a 20-ból 8-10 év már le is pereg.