Kevesebb pénzt költ a kormány a kutatásra

Bár a magyar társadalom továbbra is tudós nemzetként tekint magára, lehet, hogy ezt a képet előbb-utóbb újra kell értékelni, ugyanis nemzetgazdasági szinten komoly visszaesés mutatkozik a kutatás-fejlesztésre (K+F) fordított összegekben – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016-os előzetes adataiból, melyet az mno.hu idézett. Ezek szerint tavaly 8,8 százalékkal csökkentek a piaci és költségvetési források a K+F ágazatban.

Az Európai Unió 2020-ra vonatkozó terve szerint a tagállamoknak átlagosan a GDP 3 százalékát kellene K+F-re költenie. Ettől jelentősen elmarad Magyarország, hiszen a teljes hazai ráfordítás összesen 427 milliárd forint volt, ami a GDP 1,22 százalékát jelentette tavaly. Az uniós szempontok szerint a források legalább egy százalékának kell költségvetési forrásból származnia. A magyar valóság ezzel szemben az, hogy a költségvetés mindössze a GDP 0,33 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre. Tehát a jelenlegi háromszorosát kellene költenie a kormánynak a szektorra, hogy érdemben lehessen beszélni a tudásalapú társadalom felé tett lépésekről.

Noha a kutatás-fejlesztés elméletileg munkahelyteremtő ágazat, aggasztó, hogy 2013 óta éppen a hazai kutatóhelyek számának és a kutatással foglalkozók létszámának további csökkenése folytatódott. 2016-ban 2727 kutatóhelyet tartottak számon Magyarországon, ami 2,6 százalékkal elmarad a korábbi évhez képest. A legrosszabb eredményt a felsőoktatási kutatóhelyek számának – 16,1 százalékos – csökkenése hozta. Az általános forráscsökkenés nem csak versenyképességünk szempontjából rossz hír. A fogyatkozó lélekszámú magyar lakosság akkor tudja hosszú távon finanszírozni a szociális ellátórendszert, ha a piac jövőbeli munkavállalói nagyobb hozzáadott értékű munkát végeznek (vagyis magasabban képzettek). Továbbá a modernizáció következtében értékesebb terméket tudnak előállítani.