Ki fog dolgozni az ápolási kórházakban?

A múlt heti kormányinfón Lázár János azt mondta, az új szociális szakápolási rendszer felépítésére Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár tesz javaslatot. „Új centrumok és ápolási kórházak jönnek létre, ezek a centrumok az önmagukat ellátni képtelen, folyamatos ápolásra szoruló idősek ellátását biztosítják." A kérdések innentől sorjáznak. Emberileg a legfontosabb kérdés az, hogy ha centrumok jönnek létre, akkor az a beteg, aki ettől a központtól távol él, hogyan számíthat majd a családjára? Ötven-száz-százötven kilométert naponta, de még hetente sem biztos, hogy tudnak ingázni a hozzátartozók - olvasható a Kisalföld című lapban.

Legalább ennyire fontos, hogy lesz-e nővér, ápoló, orvos is az ágyak mellett. Mert az ápolási osztályon fekvő emberek döntő részben olyan betegségekben szenvednek, amelyek szakellátást igényelnek. Gondoljuk végig: ha az ápolási ellátás az egészségügyből a szociális szférába kerül, akkor a szakdolgozók előtt két út áll. (Ez is elhangzott egyébként a már említett győri országos konferencián.) Vagy maradnak a mostani munkaadójuknál, vagyis az adott kórháznál ez esetben egy pillanat alatt „felszívja" őket egy másik osztály, hiszen akkora az ápolóhiány. Vagy átmennek a szociális rendszerbe. Ott jelenleg még alacsonyabbak a fizetések, ami nyilvánvalóan nem mellékes tény. Ha azt akarja a kormányzat, hogy kellő számú szakdolgozó álljon majd az „ápolási kórházak" ágyai mellett, akkor a bérkérdést is rendezni kell. Ónodi-Szűcs júniusban mindenesetre azt mondta a szakápolóknak, hogy nem lesz „einstand", mindenki maga dönthet a sorsáról marad kórházi dolgozó vagy megy a szociális szférába.

Apropó: kórház ez egyáltalán? A tárgyalásokban részt vevők azt mondják, jelen állás szerint nem. Ugyanakkor hiba azt gondolni, hogy pusztán idősellátásról beszélünk majd, s nem krónikus szakellátásról, ami kórházi szintnek felel meg.