Étlen-szomjan, sokszor pár órás alvás után látják el a sürgősségi osztályok orvosai a várókban gyülekező több tucat beteget.
Kisebb kórházakban egy tizenkét órás műszak során akár hetven páciens is megfordulhat, de nagyobb intézményekben a kétszáz beteg sem ritka. A túlterhelt orvosok a legjobb tudásuk szerint próbálnak segíteni mindenkin, az emberhiány miatt azonban valójában szélmalomharcot vívnak. Nincs utánpótlás, nem érkezik segítség, így nem csoda, hogy a sürgősségi ellátásban dolgozókat hamar kifacsarják a mindennapok.
A Blikknek egy fiatal rezidens orvos beszélt arról, hogyan folynak náluk a mindennapok. Reggel 8 órakor kezdődik a műszak, a kórházban már ekkor dugig van a váróterem. Kávéra nincs idő, jöhet az első beteg. Lezajlanak a vizsgálatok, de szinte még vége sincs, már érkezik a következő páciens. Így megy ez egészen addig, amíg az orvos már párhuzamosan lát el egyszerre több beteget. És ekkor még dél sincs. Ebédidőről álmodozni felesleges. Pár perc jut pár falatra, több tucat beteg van még. Este nyolcig, a műszak végéig így sem érnek a végére. Az első szünetre jó esetben délután tud időt szakítani.
Ekkor az egyik kolléga át tudja venni a pácienseket, de ez is csak pár perces szusszanást jelent, aztán pörög tovább a mókuskerék. Túl a sokadik betegen végül eljön az este nyolc óra. Az orvos holtfáradtan becsukja maga után a rendelő ajtaját, hogy másnap reggel minden kezdődjön elölről – egy nap alatt akár száz pácienssel.
A sürgősségi osztályok a legleterheltebbek, a betegek bármilyen panasszal érkezhetnek. Sok orvos szerint a probléma az, hogy sokan olyan bajjal keresik fel az osztályt, amelyek valójában várhatnának, így viszont azok elől veszik el a helyet, akiknek valóban gyors ellátásra lenne szükségük.