Kincses: Erősebb beavatkozásra készül a kormány

A belügyminiszter biztató jelzéseket adott, amikor az orvosbérek emeléséről esett szó – idézte fel a találkozót Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a Népszavának adott interjúban.

Nem unja még a reform-koncepciógyártást? A rendszerváltás óta készít már reform-terveket. A mostaniaknak mi értelmét látja?

Félreérti a helyzetet: mi nem egészségpolitikai koncepciót írunk. A belügyminiszter konkrét témákban kérte az orvosi kamara véleményét. Ehhez viszont „üres papírt” adott, nem volt elvárás a megrendelésben. Nyitott kérdéseket tett fel konkrét ügyekről, például arról, mit gondol az orvostársadalom az ellátórendszerről, a hálapénzről. Szóba nem került, hogy úgy általában az egészségüggyel mint nagy rendszerrel mit kellene csinálni.

Kásler Miklós, a humántárca vezetője is kért önöktől javaslatokat?

A miniszter úr nem kért tőlünk semmit, de mi jó néhány javaslatunkat eljuttattuk a tárcának. Ilyen volt például, hogy az összes egészségügyi dolgozó, aki Covid-fertőzötté válik, minden külön eljárás nélkül kapjon száz százalékos táppénzt. Az szintén kértük, hogy ezt a karanténra kötelezettek is kapják meg, hiszen a foglalkozásuk révén éri őket hátrány. Ezt az Emmi-nél nem sikerült elérnünk.

Mit változtathat meg a járvány az egészségügyben? Mennyire kellene, hogy más legyen, mint amit eddig megszoktunk?

Mindenképpen erősíteni kell a reagálóképességet. De nem halogatható tovább a lakosságközeli ellátás megerősítése se, vagyis az alapellátásnak az a fajta reformja, ami több kompetenciával ruházza fel a háziorvosokat, hogy minél kevesebb páciensüket utalják tovább, és helyben tudjanak szűrésre-gondozásra alapozva eredményesen gyógyítani. Ennek együtt kell járnia a szakrendelők, kistérségi járóbeteg központok megerősítésével. A fekvőbeteg-ellátásban pedig megúszhatatlan az ellátások koncentrálása és a regionális centrumkórházak fejlesztése. És azt is tudjuk: ahhoz, hogy ez működjön is, szükség van egy rendes béremelésre. Szűnjön meg az a kényszer, hogy másod-harmadállás után kell rohangálni! Elképzelhető, hogy végül kevesebb ellátópont lesz, de ott tiszta viszonyok között, hálapénz nélkül magasabb minőségű és biztonságos ellátást kaphat a beteg. Mindez nem működhet az egyértelműen kijelölt és betartatott betegutak, továbbá a szakmai protokollok következetes alkalmazása nélkül. Ennek az evolúciós folyamatnak el kell indulnia. Még egyszer mondom, hogyha a megfelelő bérezés megvan, és megtörténnek azok a lépések is, amit az orvosi kamara javasolt a hálapénz kivezetésére, akkor önmagában a paraszolvencia megszűnése egy csomó terhet vesz le az ellátórendszerről és a betegekről.

Ön szerint van realitása, hogy a kormány az önök által kért arányban megemeli az orvosbéreket? Amikor ez szóba került látott esetleg Pintér úr szemében egy villanást, kapott bátorítást?

Igen. Pintér Sándor is érti, de minden kormányzati találkozón elmondjuk, hogy bármilyen változásnak, megoldásnak az alapja a bérrendezés. Egyébként a kamara bértáblája az Emmi-ben sem verte ki a biztosítékot, tárgyalási alapként ott is elfogadták. Tudomásul kell venni, ha megbízható egészségügyet akarunk közszolgáltatásként Magyarországon, és nem akarjuk, hogy az orvosok tömege hagyja ott a közellátást, de akár az országot, akkor annak feltétele a bérrendezés. Ha ez nincs meg, akkor nem nagyon van miről beszélni. Minden változás orvosi érdeksérelmeket is okozhat, amit kompenzálni kell, és ennek az alapja a MOK által kidolgozott bértábla elfogadása. A járvány egyértelművé tette, hogy a közösségi védekezést nem lehet a magánellátásra alapozni. Azaz a megfelelő közellátás biztosítása nemzetbiztonsági érdek, annak pedig előfeltétele a bérrendezés és a hálapénz kivezetése, mert a kettő összefügg. Azt Pintér úr is jól látja, hogy amíg a hálapénzrendszer ellenérdekeltsége megvan, addig minden kormányzati kezdeményezés kicsorbul. Továbbiak a cikkben