Kirívó mindennapok – A miskolci újszülött-tragédiák valódi okai

Ezt állítja a miskolci csecsemőhalálok kapcsán dr. Juhász Antal József szülész-nőgyógyász főorvos, aki igazán jól ismeri a borsodi hétköznapokat: majd két évtizedig vezette az ózdi Almási Balogh Pál Kórház szülészeti osztályát, nyugdíjasként pedig napi hét órában a város szakrendelésén dolgozik. Borsodban csak az elmúlt negyedévben annyi újszülöttet veszítettek el, mint a teljes dunántúli régióban összesen. A helyzet – Juhász Antal szavaival – lesújtó és kilátástalan, amit biztosan nem a statáriálisan Miskolcra vezényelt politikusok és nyomozók fognak megoldani - írja a vasarnapihirek.hu.

– Ön tisztán lát a miskolci tragédia ügyében?

– Miután a részletekkel senki nincs ma még tisztában, én sem, felelőtlenség lenne bárkit bűnösnek, vagy akárcsak mulasztónak kiáltani. Annyi tudható, hogy a babák a 28. hétnél előbb születtek, ilyenkor az életben maradásuk esélye kicsi, tovább rontja a kilátásaikat, hogy születési rendellenességekkel jöttek világra. Négyüknek 1000 grammnál kisebb volt a súlya, az országos statisztikák szerint az ilyen újszülöttek 17,5 százalékát nem sikerül megmenteni. A másik négy Miskolcon elhunyt baba 1000 és 1500 gramm közötti súllyal született, országos átlagban az ilyen babák 3,5 százaléka nem marad életben. Igaz azonban, hogy Miskolcon rosszabb helyzetet mutatnak a számok: az ilyen kis súlyú, ennyire korán megszületett babák 35 százaléka halt meg a kórházban meg a 2011-es statisztikák szerint. A most elhunyt kilenc koraszülött közül többet újra kellett éleszteni, egyikük egy hónapos korára többszöri műtéten esett át, míg másikuk, ha túléli is, súlyos fogyatékossággal kellett volna, hogy leélje az életét. Vagyis ami az eddigi információkból tudható: nagyon súlyos orvosi esetekről van szó, az újszülöttek életéért pedig a heroikus munkát a frissen felújított, a legjobb gépekkel felszerelt osztályon végezték.

– Ha évek óta ilyenek az adatok, és ha orvosi kérdésről van szó, akkor mit keresnek az ügyben leküldött politikusok és a Nemzeti Nyomozó Iroda?

– Rendőrnek, politikának semmi keresnivalója ezekben az orvosi ügyekben, csak akkor szabadna véleményt mondani, ha szigorú tényfeltárás és vizsgálat állapított meg szakmailag megalapozott tényeket. Mert bármily fájdalmas is kimondani, attól még tény: teljesen szimpla szakmai indokokkal magyarázhatók a halálesetek, és bár a számuk most kirívóan magas, vélhetően korántsem különlegesek ebben a régióban.

– Ön meg sem lepődött a miskolci eseteken?

– Egyáltalán nem, hiszen jól ismerem a körülményeket. Persze, az én időmben még legalább a történet szereplői – szülész, nőgyógyász, védőnő és háziorvos – egy rendszerben dolgoztak. Évente rendeztünk anya- és csecsemővédelmi fórumokat, ahol esetekre lebontva végigelemeztük az akkor is előforduló haláleseteket, levontuk a tanulságokat, és meghatároztuk, miket lehetne tenni a jövőben a megelőzés érdekében. Ma viszont teljesen szétszóródott ez a rendszer, az ÁNTSZ a kormányhivatalok alá lett rendelve, senki senkinek nem kell, hogy elszámoljon. Korábban voltak mozgó szakorvosi szolgálatok, vagyis a szakemberek kimentek a településekre, megkeresték a hátrányos helyzetű családokat és a velük foglalkozó szakembereket is. Ma legfeljebb egy-egy elkötelezett orvos tesz bármit is, pusztán szakmai felelősségből és tisztességből. Miközben pontosan tudjuk: a szegénység és a nyomor olyan élethelyzetet teremt, amibe beleragadnak az itt élők. A kisbabák többségének édesanyja is hátrányos helyzetű falvakból érkezett a miskolci kórházba.

– A statisztikák szerint az 500 gramm alatti koraszülöttek 12, a 750 grammnál kisebbek 10 százalékának létéről nem is tud a védőnő, sem az orvos…

– Mindennapos eset, hogy 4-5-6 gyerek mellől jön az akár még szoptatós kismama a rendelésre, mert kimaradt a menzesze – és kiderül, hogy már a hatodik hónapban van. Mindezt úgy, hogy sem genetikai vizsgálaton, sem kötelező rutinellenőrzésen nem volt soha. Kimaradt valamennyi fontos orvosi kontrollból. Aztán megtudja, hogy terhes és soha többet nem kerül elő, de a rendszer sem követi. Akkor látjuk újra, mikor már szül. Képzelheti, hogy az ilyen kismamák milyen körülmények közül kerülnek a kórházba, hogy mennyire tudtak figyelni a babájukra, vagy akárcsak magukra.

A teljes interjú a Vasárnapi Hírek honlapján