Kísérők a betegágynál

Bő tíz esztendeje annak, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórházban elkötelezett emberek létrehozták a lelkigondozói szolgálatot. Ez mára teljessé vált, és Magyarországon egyedülállóan illeszkedik a gyógyítás folyamatába. Jellegzetessége, ahogyan e tevékenységben az irgalmas rend hagyományai és a nagy múltú amerikai intézményesített lelkigondozás módszerei találkoznak.

Az Egyesült Államokban a múlt század húszas éveitől kezdett megfogalmazódni, hogy az intézményesült gyógyítás és ápolás részeként szükség van a betegek lelkigondozására. Lelkipásztor, kórházigazgató, teológusprofesszor fogott össze és indította el a képzést, ami a segítségnyújtó ember belső, önmagát formáló munkájával kezdődik.

- Egyfajta önismereti és letisztulási folyamaton kell átmennünk ahhoz, hogy alázattal tudjunk szenvedő embertársaink mellé állni. Nem kérdezzük, hogy hívő vagy ateista-e valaki. A kéréshez és a személyes igényhez igazodva kísérőnek szegődünk a beteghez és hozzátartozóihoz ebben a válságos időszakban. A lelkigondozó mást tud adni, mint egy pap vagy pszichológus. Nem tudjuk őket helyettesíteni és ez fordítva is igaz. Öröm és megtiszteltetés, ha valaki a bizalmába fogad minket, ha életébe betekintést nyerhetünk, és együtt gondolkozhatunk vele – fejtette ki Búza Patrik az intézményben működő lelkiigondozó szolgálat vezetője.

- Vannak köztünk idősebbek és fiatalabbak: szerzetes és világi személyek, hajadon és családos, katolikus és református. Ez a sokszínűség a javunkra válik, különbözőségeinkben kiegészítjük egymást, és tanulni tudunk egymástól. Küzdelemmel is jár az egyéni út, ami ide vezetett.

Volt, aki elfáradt, meg kellett pihennie vagy más feladatot keresnie. Tisztában kell lennünk saját korlátainkkal és kincseinkkel, rá kell látnunk saját kríziseinkre is, és segítőként gondoznunk kell magunkat és egymást. Van, hogy egy gesztusból észrevehető, hogy „nagy a teher". Ilyenkor segít az elcsendesülés, az ima. Éppen hivatásunk megőrzése érdekében iktatunk be valamilyen kikapcsolódást vagy más jellegű munkát, esetleg hosszabb pihenést. Mint említettem, az önismeret és a belső egyensúly nélkülözhetetlen ehhez a feladathoz. Elismerésre, megerősítésre is szükségünk van, ha nem akarunk kiégni; ezt a visszajelzést gyakran a közvetlen vagy tágabb munkahelyi közösség adja meg - magyarázza Búza Patrik.