Kivesszük a részünket az egészségügy finanszírozásából

A magyar lakosság kedvezőtlen egészségi állapota nem új keletű probléma, és noha az egészségben töltött életévek száma csak az elmúlt tíz évben közel négy évvel emelkedett, számos mutató kifejezetten negatív folyamatokról árulkodik. Nemcsak a krónikus betegségek előfordulásának aránya magas – elsősorban a hiányos preventív ellátás miatt -, de a társadalmi különbségek is nagyobbak lettek az egészségügy bizonyos területein, írja a G7.hu. 

A KSH idei Demográfiai Portéja külön fejezetben tárgyalja a jelenséget. Az összetett problémát most két mutatón keresztül vizsgálta a lap, mindkettő a magyar háztartások egészségügyi kiadásaira vonatkozik. A megállapítások szerint kevés olyan ország van – a listán csak Bulgária és Lettország -, ahol az egészségügyi költségek nagyobb arányát fizeti közvetlenül a lakosság, mint Magyarországon.

A magyar arány mutatója stagnál, vagyis jóformán ugyanannyi 2002-ben, 2012-ben és 2018-ban.

A magasnak számító magyar arányhoz a lengyelek és a spanyolok fizettek hasonló arányban közvetlenül egészségügyért, de 2018-ra mindkét országban ez lecsökkent. (Ugyanakkor tény az is, hogy vannak olyan országok, ahol ugyanezen idő alatt nőtt a háztartások ilyen irányú terhelése, bár ezek így sem jutottak el a magas hazai arányszámhoz 2018-ra.)

Ez azt jelenti, hogy általában véve a magyar egészségügyet nagy arányban finanszírozza (magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve) a lakosság. Az úgynevezett közösségi költés aránya (nonprofit biztosítás, állam, önkormányzat, jótékonysági szervezet) alacsony.