Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy éve kapott pluszfeladatokat, a változtatás után viszont a háttérbe szorulna.
Nem valószínű, hogy bekövetkezik az a bő egy hete bejelentett intézménybeolvasztási elképzelés, amely a kormány bürokráciacsökkentő programjának részét képezi, mivel időközben „számos kockázati tényezőt tártak fel – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Sinkó Eszter szakközgazdász, egészségpolitikai elemző. Több egészségügyi háttérintézmény is szerepel azon a listán, amely a jogutód nélkül megszűnő vagy beolvasztásra szánt hivatalokat sorolja fel. Ismert, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter több mint egy héttel ezelőtt számolt be a kormány bürokráciacsökkentő programjáról, amelyről – az egészségügy vonatkozásában – még Ónodi-Szűcs Zoltán szakállamtitkár is említést tett tavaly novemberben – olvasható a Magyar Hírlap – online oldalán.
A listán szereplő intézmények között számos olyan szervezet is helyet kap, amelyeket egy évvel ezelőtt még Zombor Gábor, az előző egészségügyért felelős államtitkár alakíttatott át. Így például jogutód nélkül szűnne meg az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ, amely szintén két másik intézet összeolvasztásából jött létre, s amely többek között a rezidensek munkáltatója, szerződik a Markusovszky-ösztöndíjasokkal, illetve vezeti az orvosi és szakdolgozói nyilvántartásokat. Ezek mellett kérdéses még az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), illetve az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) helyzete is.
A portál megkereste Sinkó Eszter szakközgazdászt, egészségpolitikai elemzőt, aki az elképzelés értékelésekor megfogalmazta, hogy ha az eredeti formájában zajlik majd le, az az egészségügy irányítási rendszerének lefejezésével egyenértékű kormányzati lépés lenne. Szerinte azonban „ez nem fog bekövetkezni", éppen az időközben feltárt kockázatok sokasága miatt.
Ennek ellenére, ha mégis a teljes körű beolvasztás, illetve a leépítés mellett döntene a kormány, úgy az egészségügyért felelős államtitkár a ciklus hátralévő időszakában az aknák hatástalanításával foglalkozhatna, szellemi kapacitás és idő hiányában pedig semmilyen más, érdemi előrelépésre nem nyílna lehetősége – fogalmazott Sinkó Eszter, aki szerint probléma az is, hogy a közszolgáltatások minőségének javításához, a kibontakozás feltételeinek megteremtéséhez nem adottak a kiszámítható környezeti tényezők, mivel túl gyakoriak a beavatkozások az intézmények életébe.